ʜɪɢʜ ᴏɴ ʟɪꜰᴇ || ᴍᴀʀᴛɪɴ ɢᴀʀʀɪx ꜰᴀɴꜰɪᴄᴛɪᴏɴ

~ 2.ғᴇᴊᴇᴢᴇᴛ ~

Reggel a telefonom csörgésére ébredtem, egészen pontosan a Messenger videóhívás hangjára. Az álmosságtól még szinte csukott szemmel kotorásztam az éjjeliszekrényemen, próbáltam megkeresni a telefonomat, amit végül megtaláltam. Amikor ránéztem a kijelzőre Elena nevét pillantottam meg. Ha ő hív, azt gondolkodás nélkül felveszem, így tettem most is. Elena visítására szinte kipattantak a szemeim, egyből nyoma veszett az álmosságnak. Legalább a reggeli kávémra most nem lesz szükségem...

- Na halii! - köszönt az én mindig vidám barátnőm. - Uhh felébresztettelek? - míg ő mint mindig, most is makulátlanul festett, ez rólam sajnos nem volt elmondható. Hiszen reggelente mindig úgy nézek ki, mint valami mosott szar.

- Ja neem dehogy! - ironizáltam, mire elnevette magát. Nem kellett sok idő mire rájöttem, hogy Lucas nincsen mellettem. Pedig itt aludt nálam az este. - Lucas merre lehet?

- Nekem kéne tudnom? Nem is mondtad, hogy nálad alszik. Mert biztos csak aludtatok... - mondta Elena elfojtott nevetéssel.

- Kellett volna? Mindegy biztos elment dolgozni. Fura, hogy egy üzenetet sem hagyott. Kicsit elszomorodtam, aztán egy vállrándítással nyugtáztam a dolgot. Aztán leesett Elena utolsó mondtata. - Elenaaa! - nevettem, miközben az arcomat a kezembe temettem. Együtt nevettünk még egy pár percig aztán csak csapongtunk a témák között. Elena közben folyamatosan készülődött, amit szóvá is tettem.

- Te lány. Van még több mint egy fél nap a gép indulásáig, te meg itt sminkelsz. Hova ez a sietség? - piszkálódtam, válaszul elnevette magát, majd végigmért.

- Megjegyzem neked sem ártana kezdeni magaddal valamit. - röhögött.

- Miért olyan borzalmasan nézek ki? - háborodtam fel. Egy oversized lila póló volt rajtam, egy szürke shorttal, a hajam meg kócos kontyba fogva a fejem tetején. Belenéztem a tükörbe, megállapodtam a kinézetemen, majd hangosan elnevettem magam. - Najó ez hülye kérdés volt. - mondtam, mire Elena a belőle hirtelen kiszakadt nevetéstől összekente a szempillaspirállal az orrát, aminek hatására mindketten mégjobban nevettünk.

______

Még délelőtt elmentem az autómért, így nem kellett 1 órát utaznunk a repülőtérre. Délután 5 - kor indultam Elenáért, ugyanis 6 - kor indulna a repülőnk Vegasba. Nemsokára leparkoltam a 10 emeletes panelház előtt, várva Elenát. A csomagtartó hangos csattanásából állapítottam meg, hogy betette a csomagjait, majd kinyitotta az ajtót és bevágódott mellém az anyósülésre.

- Szió!

- Hali. Te aztán nőiesen beraktad a csomagjaidat. - nevettem.

- Ja, a csomagtartó! Ne haragudj, a kelleténél hangosabban csuktam le. - húzta el a száját, majd az arckifejezésem láttán nevetni kezdett, majd elkezdte kapcsolgatni a rádiót. Miután már legalább a tizedik rádiócsatornát kapcsolta el, bosszúsan kikapcsolta azt. - Nem hiszem el, hogy egyetlen normális szám sincsen. Mit hallgassunk? - kérdezte.

- Nem tudom. Válassz te. Bár nem sok számot fogunk tudni meghallgatni, ugyanis 10 perc és odaérünk. - mondtam, majd Elena keresgélni kezdett a Spotify lejátszási listái között, majd nem sokkal később felcsendült a The Chainsmokers - Closer című száma.

________________

A reptérre érve sietősre fogtuk a dolgokat, ugyanis a kötelezõ biztonsági ellenőrzéseken még át kellett mennünk, ami nem volt egyszerű a rengeteg ember miatt. 17:50 - kor indultunk el a kijárathoz, hogy mihamarabb felszállhassunk a repülőre. A folyosóhoz vezető ajtó azonban zárva volt, amit nem értettünk, hiszen mindjárt indulna a gép. Ekkor Elena észrevette a tőlünk nem messze lévő kivetítőn, hogy a gépünkhöz 1 órás késést írnak. Fájdalmasan összenéztünk, majd úgy döntöttünk, hogy addig beülünk a kávézóba, és egy kávé társaságában várjuk meg a gépet.

- Amúgy volt már olyan, hogy Lucas csak úgy szó nélkül lelépett? - kérdezte gyanakvóan Elena.

- Nem, dehogy! - majd jobban elgondolkodtam. - Vagyis de. Egy párszor már igen.

- Figyelj én már az elején megmondtam, hogy vigyázz Lucassal. - már megint ezzel a szöveggel jött. Elena nagyon nem bízik Lucasban már a kezdetektől fogva. Még gimi végén jöttünk össze, viszont a tanulmányaink és a későbbi munkánk miatt nem tudtuk megoldani az összeköltözést. Elena állítása szerint azért nem bízik benne, mert simán nem mond igazat. Szerinte simán megcsalhat. Sosem hittem neki, mert néha vannak ilyen agymenései, amiknek a fele se igaz.

- Lucas rendes srác tényleg. - erősködtem.

- Hát ha te mondod. - mondta, majd a szemét forgatva beleivott a kávéjába.

_____________

A repülőn rengetegen voltak, de szerencsére sikerült páros jegyet vennünk, így mellettünk nem ült senki. Előttünk ült egy körülbelül a harmincas éveiben járó férfi, aki megállás nélkül a mögöttünk lévő családhoz beszélt azt hiszem spanyolul. Mivel hátrafordult telibe ránk látott, de ha ez nem lett volna elég, megéreztük a szájszagát, amitől mindkettőnknek felfordult a gyomra. Elfojtott nevetéssel néztem, ahogy Elena kétségbeesetten kutatott a táskájában rágót keresve, amit végül nem talált. Rendkívül idegesítő volt, Elenának már nem sok kellett, hogy felpofozza a csávót. Végül mindketten feltettük a fejhallgatónkat és mindketten elkezdtünk zenét hallgatni, hogy legalább addig se kelljen a spanyol srácot hallgatni. Közben felugrott egy Messenger ablak.

Elena <3

Mostantól lottóznunk kell Ash.

Én

Mert? XD

Elena <3

Mert ha nyerek, esküszöm veszek egy magángépet. Az nem lesz tele idiótákkal...

Én

Jó ötlet :D Támogatom

Az úton több érdekesség nem történt, nekem volt még egy kis munkám azt elintéztem, Elena meg nagyrészt filmnézéssel, és alvással töltötte az idejét. Hosszú órák után, úgy reggel 10 környékén megérkeztünk a McCarran repülőtérre, ahol egy keveset várnunk kellett a csomagjainkra. Nem sokkal később taxit hívtunk, ami elvitt minket a hotelbe, ahol a szállást foglaltuk. Egy normál méretű szobát foglaltunk kettőnknek, ami elsőre jó ötletnek tűnt, de felmérve a hatalmas csomagjainkat, már más volt az álláspontunk.

Kipakoltunk, majd egymás után elmentünk fürödni. Ezután program szempontjából az is opció volt, hogy elmegyünk sétálni, kicsit körülnézünk a városban, megmozgatjuk a repülés során elgémberedett tagjainkat, de mi inkább az arcmaszkozós, beszélgetős délutánt választottuk. Néha van hogy csak erre van szüksége az embernek egy hatalmas esti koncert előtt. A sétát elnapoltuk, de semmiképpen sem fog elmaradni tekintve, hogy ezelőtt még egyikőnt sem járt Vegasban.

_______________________________________

Sziasztok!
Hosszabb kihagyás után meghoztam a második részt, ami hát hosszát tekintve nem rövid, de ha a tartalmát nézzük, lesz még itt ennél több izgalom a későbbi fejezetek során. Remélem tetszett, és ha igen, akkor nyomjatok egy csillagot, és kommentben várom az ötleteket, hogy miken lehetne esetleg javítani, vagy mikkel lehetne még izgalmasabbá tenni a sztorit.

2021.01.19