Váratlan üzenet

29.

Selena szemszöge:

Nem szeretnék ma sem iskolába menni, de legalább szombaton ünnepelünk.
Gyorsan felöltöztem és megfésültem a hajam.

- Szia Apa, megyek

Apa: Szia Sel, vigyázz magadra

Amikor kiértem megláttam Justint a motrához támaszkodva.

- Hogy hogy itt vagy?

Justin: Gondoltam megleplek, már ölelést sem kapok?

Odamentem hozzá és megöleltem, igazából számítottam rá hogy jönni fog.

Justin: Mehetünk?

- Persze

Justin: Még nem mondtam, de nagyon jól áll neked a sisak

- Köszi

Felültünk és elindultunk a suliba.

20 perccel később

- Kicsit elkéstünk, de nem baj

Justin: Egy késés nem a világ vége

Elkezdtünk mind a ketten nevetni, örülök hogy Justin nem túl komoly.

- Szünetben találkozunk

Justin: Mindenképpen

Adott egy puszit és mentünk az óráinkra.
Remélem nem kapok beírást.
Bekopogtam és sajnos pont matek van.

Tanár: Késett öt percet, Justin rossz hatással van magára

- Jó reggelt kívánok, nincs rám rossz hatással Justin, mindenki késhet néha

Tanár: Üljön le

Amikor elindultam hogy leüljek mindenki úgy nézett rám mintha meglepődtek volna.

Egész matekon szívatott a tanár, folyton engem kérdezett és én mentem ki a táblához.

Szünetben:

Justin: Szia Kicsim, milyen órád volt?

- Matek, a tanár engem kérdezett folyton és hívott ki a táblához, csak azért mert azt mondtam neki hogy nem vagy rám rossz hatással és mindenki késhet néha

Carlos: Az komoly

David: Nem gondoltam volna hogy beolvasol a matek tanárnak

Justin: Ez már nem az első, múltkor miattam veszett össze vele

David: Elmondod?

Carlos: Kivele

- Justin úgy gondolta hogy milyen jó ötlet órán írogatni, erre matekon rámírt. Megnéztem az üzenetet, egy ideig írogattunk de persze észrevette a tanár. Azt mondta hogy vigyem ki neki a telefonom, én nem vittem ki. Megkérdeztem hogy hogyha elrakom nálam maradhat e,  nemet mondott. Kivittem a telefonom és letettem az asztalára, visszaültem a helyemre és Justin megint írt. A tanár elolvasta és azt mondta elbeszélget Justninnal, én mérges lettem és azt mondtam hogy miért olvassa el az üzenetem. Rámszólt hogy ilyen hangon nem beszélhetek vele és ha mégegyszer előfordul beírást ad. Azóta haragszik rám, a mai után csak jobban utál, de nem érdekel.

Carlos: Ez nem semmi

David: Tipikus Justin, velem is ez történt, egy éve ugyanúgy Justninnal matekon, pedig egy pad volt közöttünk de írogattunk, azóta nem szeret a matek tanár

- Következő szünetben tali?

Justin: Jó

Carlos: Benne vagyok

David: Oké

Megöleltük egymást Justninnal és mentünk órára.
Most irodalom óra lesz, szerencsére az osztályfőnökkel.
Már az óra közepe eltelt és hirtelen Justin berontott az ajtón.

Justin: Sel gyere velem

Ariana néni: Már elnézést Justin de óra van, neked is ott kéne lenned

Justin: De most sürgősen elkell mennünk. Sel ugye velem jössz?

- Persze

Gyorsan összepakoltam és mentem Justinhoz.

- Majd később elmomdom Ariana néni, viszlát

Meg sem vártam hogy válaszoljon csak futottam Justin után.

- Mi történt Justin?

Justin: Balesetük volt a szüleimnek és Lilynek, reggel amikor mentek az oviba

- Sajnálom, Justin így nem vezethetsz, mi is balesetezünk

Justin: Majd vigyázok, ígérem

- Remélem

Felvettük a sisakot és elindultunk a kórházba.

30 perccel később

Justin: Jó napot, Mr. és Mrs. Black és Lily Black hol vannak?

Recepciós: Hozzátartozó?

Justin: Igen, a szüleim és a húgom

Recepciós: Második emelet, még kisebb műtéteik vannak, de nem olyan súlyos az állapotuk

Justin: Köszönjük

Felsiettünk a másodikra és vártuk a híreket.

- Kicsim, minden rendben lesz

Justin: Remélem

Justin elkezdett sírni, nem csodálom nagy rosszul lehet. Szerencsére sikerült megnyugtatnom, adtam neki vizet és megöleltem.

Idegesen és ölelkezve vártunk. Éreztem hogy ma történni fog valami, reméltem hogy nem így lesz de sajnos így lett.