Még egy kislány,
Sír a magány padján.
Elveszett könnnyek,
A bánat tengerpartján.
Mégis miért sírsz kislány?
Mi bánt?
Csalfa szavak tán?
Nem terem gyümölcs már?
Miért búsulsz hát?
Miért úszik búra szád?
Még egy kisfiú,
Ül s körötte vak bú.
Lelkében elveszve könnyek,
S érzi nem juthat már túl.
Mégis mi bánt fiú?
Miért kerget a bú?
Elhagyott a nyár?
Nincs már maradás?
Gonosz szavak tán?
Mi szállt lelkedre hát?
Túl nagy a felhő,
Mi közöttünk nő.
Nem hall engem,
Nem hallom őt.
Nincs igaz szó már,
Mi hatna rá.
Nincs hamis szó,
Mi igaz lenne rám.
Viharos volt a kezdet,
S ez újra és újra fenyeget.
Mint egy szép cipő,
Amit újra és újra felvesznek.
De töri a lábat,
S vér nyomja a sarkat.
De mégis szeretem,
Bár folyton sebzi talpam.
Miért a viszály?
Ha a másik folyton megbocsát?
Még két vak fiatal,
Kik vihart látnak.
Csak az esőt látják,
A kék ég alatt.
Miért a bú?
A harag miért dúl?
Az üvegen miért nem láttok túl?
Miért íly nehéz az út?
Kell, hogy legyen fény,
Még akkor is ha minden sötét.
Ha szereted,
Az miért nem elég?
Hisz oly szépek a fák,
Mindegyiken virág.
Aranyban a nyár,
S titeket vár.
YOU ARE READING
KÉK ÉREM
PoetryÜdv mindenkinek! Meglehet rengeteg szép és gyönyörű vers bújik meg odakinn a nagyvilágban, így nem is próbálom meg felül múlni mind azt a szépet amit összehordtak az évek. Ebben a gyűjteményben olyan versek vannak, amik könnyítettek lelkemen. Ezek a...
