5 Cat Element: Jégkastély // Short Story

Prológus

A palota kertje csendes volt.
Mint mindig.
A hó friss, és puha.
Jégvirágok csillogtak el-elszórva, ahogy a fehér porból jégkristályok tornyosultak ki. Mindegyik kristályra egy-egy apró korona, alatta egy név, és egy dátum volt vésve.
Ezek nem puszta díszek voltak.
Hanem sírkövek.

Glacier kecsesen lépkedett a havon át. Számára ez a hely mindennél többet jelentett. A fején jégkristályokból álló tiara, nyakában ametiszt nyaklánc. Furcsa, hiszen ez az ásvány nem tartozik a régió tradicionális díszei közé. A nőstény macska szőre fényes ciánkék, melyet fehér és fekete csíkok borítottak. Ami az utóbbit illeti, igen ritka látványosság volt ez.
Hiszen Elementia ezen régiójában csak a legtisztább, legősibb családokból származó jég és hó elemek éltek. Akiknek egyáltalán nem tartozott a védjegyei közé a szomszédos régióból származó fekete bunda. Sőt, a kék és fehér, néhanapján lila és enyhe rózsaszínen kívül semmilyen más szín nem férhetett IceKingdom sorai közé.
Amióta világ a világ, a jégmacskák fagyos, zafírral borított országa mindig is elzárkózott az idegen szemek elől. Büszkék voltak a vérükre, legfőképp a királyi család sarjai.

Glacier kirívó, sötét szőre tehát mindig is rosszalló tekinteteket vonzott reá. És ezen a mögötte álló történet sem segített.
Glacier anyja, Icicle Királynő bölcs macska volt. Befolyásos, és kiváló vezető. A hagyatékába csak az rondított bele, ami ezt a sötét színezetet is a képbe hozta; ShiroKage. A hűtlen, sehonnai sötétség elem, ki amint megkapta amit akart, eltűnt, mint hópehely a Nap fényében. DarkLand szülöttje volt, ám a tisztáltalanság és az elementális hibridek földjét, a Common Régiót tartotta otthonának.
Mindennek a tetejébe pedig botrányos nőcsábász hírében állt. Csak a csillagok tudják, mi üthetett az erkölcsös királynőbe, amikor a szívébe zárta az éjsötét szívtiprót. A szenvedélyes afférból született Glacier, az egyetlen, habár még így is törvénytelen örököse Icicle koronájának.
Rögös út vezetett a trónhoz; De mivel rajta kívül senki sem tartozott a királynő véréhez, a pornép pedig túl hagyományőrző, vagy talán túl gyáva volt megtörni az évezredek óta tartó vérvonalat, végül Glacier lett a fagyos területek uralkodója. Még akkor is, ha ezt nem mindenki nézi jó szemmel.

A fiatal királynőnek azonban nem ez volt az egyetlen, ami marta a lelkét. Ahogy lila szemeivel végigtekintett a csillogó sírköveken, ismét ellepte a szívét az a keserű, üres érzés.
Ez a temető nem csak egyszerű, néhai királynők sírjainak adott örök nyughelyet.
Nem, annál valami sokkal fájdalmasabb.
A palota kertjébe csupán két macska léphet be, sőt, egyedül ők ketten tudják, hogy miért.
Glacier és Winter.
Winter nem más, mint Glacier férje, ezáltal IceKingdom királya is. Sosem volt igazán a nemesi életre szabva, ám ez nem is volt baj, tekintve, hogy a királyságot valójában csak királynők uralhatják. Minden hivatalos ügy Glacier mancsaiban nyugszik, Winter szerepe pedig csak annyi, hogy szeretetben és végtelen támogatásában részesítse az uralkodót.
Meg persze még valami.

Utódok.

Az egyetlen dolog, amire Glacier mindennél jobban vágyott, ám sosem kaphatta meg. És ahogy teltek az évek, egyre kilátástalanabbá vált a helyzet a már negyvenes éveit kezdő nőstény számára.
Minden alkalom, minden terhesség csak újabb csalódást hozott magával. Némelyik csupán pár pillanatig volt ezen a világon, de volt, akiknek még az arcát se láthatta soha.
De Glacier sosem feledte őket. Az ő drága, szerencsétlen sorsú jégkristályait.
Aurora, Snowflake
Crystal, Snowball, Yuki
Angel, Frost
Némán olvasta a sírkövekre vésett neveket. Ugyanis igen, minden egyes elvesztett cicáját elnevezte. Egyszerűen nem bírta elviselni a gondolatot, hogy ezek az ártatlan, rövidéletű tünemények mind csak feledésbe merüljenek, névtelenül.
Sosem számolta a sírokat. Ám a neveiket szívből tudta.
Glacier minden egyes nap meglátogatta az ő drága hópihéit. Sosem felejtette el.
Minden egyes nap, pontban 12 órakor.