A nyolcadik

2 Fejezet: Új Barátok

Tegnap megbeszéltem Bev-vel, hogy találkozunk 10 órakor a tónál. De jött egy pici meglepetés.

Reggel anyu keltett, mondván, hogy el fogok késni, ha nem kelek fel most rögtön. Úgyhogy lerendeztem magam, és már indultam is, hogy találkozzak Bev barátaival. Amikor odaértem, azt hittem, hogy majd csajosan elcsevegünk a fiúkról, és kifestjük a körmünket. Hát ezt rendesen beszoptam. Talán csak mi ketten Bev-vel. Ugyanis a barátai mind srácok voltak. Há' én majdnem hülyét kaptam. Nem mintha baj lenne, csak 2 percig bámultam őket, amíg az egyik észre nem vett.

- Wanda! - jött oda Bev.
- Sziasztok!
- Minden rendben? Olyan ijedtnek tűnsz.
- Minden okés, csak nem hoztam magammal fürdőrucit.
- Meg egy faszt! - jött oda egy szemüveges fiú.
- Figyu, szerintem te menjél haza, lopj egy kis pénzt a nővéred perselyéből és menjél PacMan-ezni a játékterembe, mielőtt leszólnál úgy, hogy nem is ismersz! - vetettem oda neki, mire a haverjai elkezdtek röhögni.
- Na, szóval a srác, aki beszólt neked, Richie-nek hívják, egyébként rendes, nem tudom mi lehet a baja. A srác, aki zenét hallgat, ő Ben, aki éppen eltaknyolt az Mike, Stan éppen maga elé mered, Bill az én barátom és Eddie.... nos ő Eddie.
- Rendesnek tűnnek. - jegyeztem meg szemrebbenés nélkül.
- Azok is.
- Wanda, ugye? - jött oda Bill.
- Igen, te meg Bill, ha jól tudom. - mosolyogtam.
- Ja, van kedved ugrani egyet?
- Aha, miért ne? - amint lekaptam magamról a ruhát a  fiúk olyan gyorsan megbámultak, hogy Bill-nek kellett rászólnia Eddie-re, hogy most már vegye le rólam a szemét,miközben én vigyorogva elsétáltam mellettük, és lazàn beleugrottam a vízbe.
Bent voltunk a vízbe körülbelül egy óráig, utána viszont kimentünk. Éppen készültem enni egy almát, amikor egy ismerős hangra lettem figyelmes.
- Nahát, Maximoff! Most, hogy nem vagyok, jók mások is? - nevetett Willy.
- Willy! Te meg hogy a picsába kerülsz ide? - ugrottam a nyakába.
- El kellett jönnöm, hogy elmondjak valamit!
- Hát, akkor mondd! - ahogy ezt kimondtam, gyengéden megfogta a derekamat, és óvatosan megcsókolt. Jó érzés volt, csak azt nem tudtam, hogy hogyan mondjam el neki, hogy én nem így érzek iránta, anélkül, hogy durván összetörtém a szívét.
- Szeretlek Wanda!
- Willy, én.... nem így érzek irántad! - amint ezt kimondtam, tudtam, hogy valami olyannak van most vége, amit egyikünk sem akart.
- Szóval azt mondod hogy a semmiért utaztam el ebbe a szarfészekbe, hogy lecserélj ezekre a bénákra, ahelyett hogy velem lennél! - eleinte csendes volt a hangja, de utána már nagyon elkezdett üvölteni, úgyhogy egy kicsit visszahúzódtam, mire Bev közbelépett.
- Figyu, te nem ismersz, én nem ismerlek, de a barátnőmet békénhagyod vagy a Vesztesekkel kell szembenézned! Ugye fiúk?
Mindenki bólintott. Ez nem tetszett Willy-nek, rögtön ki is fejtette.
- Nehogy már ezzel a szifonszódás nyomorékkal lógj! Nem beszélve a dagiról, és ott van sötétség is, meg a buzifejű, meg a dadogós nyomoronc, aztán még itt van nekünk azt asztmás hülye is! Ha valamelyikkel összejössz, akkor azt az egyet én magam verem halálra! Jobb vagy ennél! Ne legyél kurva! - ragadott meg olyan erősen, hogy azt hittem el fog vonszolni magával, jó messzire.
- Te nem tudod, hogy milyen vagyok, és ha még egyszer lekurvázol, akkor menj vissza abba a tetves, szar házatokba, és többé ne is lássalak! - ezt egy pofonnal kísértem.
- Jobb vagy ennél Wanda! - üvöltötte miközben elrohant.
Egy darabig csendben volt mindenki, de végül Eddie volt az, aki megtörte.
- Mióta is ismerted? - kérdezte.
- Már lassan 8 éve.
- Az igen, nem vagy semmi! - mosolygott Ben.
- Tegnap történt velem egy kisebb incidens. - mondtam.
- Mi a baj? - kérdezte Stan.
- Nem komoly, csak láttam kurva sok bogarat, meg pókot, amik amúgy ott se voltak, és amikor ennek vége lett, egy bohócot. - ahogy ezt kimondtam, a fiúk falfehérek lettek, Bev meg majdnem elájult.
- Azt hiszem, hogy beszélnünk kell! - húzott föl Eddie.