✩•̩̩͙*˚Aqua Neel˚*•̩̩͙✩

✩.･*:｡4.rész•*:｡✩

-Éhes vagyok! - nyafogott Jack, a kormányfülkében ülve.

-Leila, adjál már neki enni- szólt Ryan a lánynak.

-Mit is?

-Hát maradtak valami konzervek a hűtőben, ha emberként kezeli őket, akkor lesz benne igazi étel. Számunkra ez már hűlt hely.

-Szóval bármit, amit elképzelek, az tárggyá változik?

-Nem, inkább csak a tárgyak tűnnek el, ha nem gondolsz rájuk- javította ki őt Leila.

-Uff, ez bonyolult.

-Nem annyira, csak meg kell szokni- fogta kézen a fiút Leila és a konyhába vezette.

-Ezer éve nem voltam itt-csapta össze a lány a kezeit, miközben körbenézett.

-Hány éve is?

-Itt nincs emberi idő mérés, szóval nem tudok válaszolni kérdésedre. De mi 1998-ból származunk emberi idő szerint. Akkor váltottunk életmódot- mesélte Leila, miközben egy konzervet nyújtott Jacknek, egy kanállal benne.

-Miii, akkor ez a konzerv 1998-ból való? Fuuuj.

-Sajnos igen. Tudom, hogy te a jövőből származol, de nincs más ételünk.

-Én ezt nem fogom megenni! -tolta el magától az ételt Jack.

-Akkor megállunk a közeli bolygónál, amúgyis mindjárt beérünk a K univerzumba.

-K univerzum?

-Emberi neveket adtunk nekik, hogy könnyebben tájékozódjunk- mondta Leila. -K, a kékből. Ott minden kék. És olyan kék árnyalatok is léteznek, amiket emberek eddig nem fedeztek fel.

-Wow, ezzz.. Meglepő- nézett végig rajta Jack.

-Igen, mi is onnan jöttünk. Vagyis ott tanultuk meg ezt az életmódot. Ezért vagyunk tiszta kékben.

-Szóval ott is vannak szabályok.

-Vannak, de ezek követhetőek.
Jack elhallgatott , hogy feldolgozhassa a hallottakat.

-Amúgy, azt mondtátok van kutyátok. Hol van?

-Alszik az egyik kabinban.

-Számára sincs ajtó?

-De, van. Az ő szobájában nincs eredetileg, de annak ellenére ő nem tudja ignorálni a tárgyakat.

-Értem.
....
-Nemsokára elérjük a K univerzumot- szólt Ryan és az ablakhoz lépett.

-Ki vezet? -kérdezte Jack, látva az üres üléseket.

-Senki, autópilóta.

-Ilyen dolgok léteztek 1998-ban? -faggatózott tovább, a fiú mellé állva.

-Nem biztos, de a K univerzumban igen.

-Szóval onnan kaptátok a hajót.

-Igen, mert a miénk darabokra tört.
Jack az ablakra tapasztotta tenyereit és bámulni kezdte a csillagokat, galaxisokat és bolygókat, amik mellett elhaladtak.

-Ez még a mi univerzumunk?

-Igen.

-Olyan szép- nézte áhítattal Jack.

-Szereted az Űrt?

-Persze. Mindigis űrhajós akartam lenni, mint anya. Ezért mindig magával vitt, edzésként. Utolsó alkalommal igen sokat kellett kérleljem, hogy vigyen magával és ezt furcsállottam.

-Biztos sok mindenről nem tudsz, mint a többi ember a Földön.

-Miért?

-Mert titkosított információ, ha kiderülne, mindenki pánikolni kezdene.

-De ti majd elmesélitek? -pillantott Jack a fiúra.

-Majd egyszer igen. De addigis, élvezd a látványt.

Ekkor az ablakon túl minden elsötétült, az égitestek eltűntek és egy furcsa érzés kerítette hatalmába Jacket. A lábai elzsibbadtak és nem érezték a földet. Mellkasában hangosan dobogott a szíve és a feje fájni kezdett. A fiú a lába elé nézett és akkor vette észre, hogy lebeg.

-Itt aztán egyáltalán nincs gravitáció- magyarázta Ryan, aki közben becsatolta magát a székbe és átvette az irányítást.

-És eddig hogyhogy volt? -kérdezte a fiú émelyegve. Arca elsápadt és hányingere lett.

Füleiben egy sípoló hang egyre csak erősödött. Jack letakarta őket a két kezével, hogy tompítsa a hangot, de nem járt sikerrel, a sípoló hang egyre zavaróbbá vált.

Nem bírta kinyitni a szemeit és nem érzett semmit. Szíve hangosan dübörgött mellkasában. Nagyon távoli hangokat szűrt ki a sípoláson keresztül.

-Az oxigénmaszkot, gyorsan! -kiabálta egy hang kilométerekről.

Ezután leállt a sípolás, a hangos dobogás is elhalkult és a fiú elvesztette az eszméletét.