1.rész: Az a bizonyos találkozás

137 5 8
                                    

Phuuuuu skaccokkk. álmodtam valami oltári nagy hülyeséget. De ennyire részletesen nem fogok belemenni. Reggeli kis rutinomat elvégezve (arcmosás, fogmosás, öltözködés) és elkecmeregtem a konyhába hogy lefőzzem a nap első kávéját, és kentem egy vajaskenyeret. Valamiért ver engem az élet mert amikor megfordultam, egy szép mozdulattal a kenyér lecsúszott a tányérról és a vajas oldalára esett. Aznap én nem ettem vajaskenyeret. miután feltakarítva a kenyeret a földről, felkaptam a vállamra a táskámat és elindultam Pest utcáin a nagy forgalom közepette.

A nap lassan telt el és az egyetemről hazafele a buszon ülve zenéthalgattam. Egyszer egy fiatal korombeli fiú állt mellettem.

-elnézést kisasszony, szabad ez a hely? – mutatott az előttem lévő helyre.

-persze.

A fiú helyet foglalt az előttem lévő ülésen. 10 percen keresztül forgolódott helyezkedett amikor kibökte amit akart.

-egyébként mit hallgatsz?

Kérdezte a fiú. Eléggé ismerős volt a hangja, de nem nagyon foglalkoztam vele.

-Carson Comát. Nem biztos hogy ismered, de ha szeretnéd akkor odaadom a fülesem egyik felét és akkor meghallgathatod.

-uuuu szíves örömmel.- vette el a fülest a fiú.

Hamar eltelt az idő és megérkeztem a helyre ahol leszállok és mondtam a fiúnak hogy:

-Bocsi de mennem kell. A következő megállónál le kell szállnom.

-ooo oke.

A fiú visszaadta a fülesét és amikor megindultam valaki megfogta a karom és egy picit visszahúzott. A fiú kis pírrel az arcán kezdte el mondandóját.

-Beszeretnék mutatkozni. Az én nevem Fekete Giorgio és a Carson Coma énekese.

-Olyan ismerős volt a hangod pedig...basszusss miért nem mondtad előbb?!-mondtam neki teljesen beégve.

-Egyébként az én nevem y/n.

A fiú csak kuncogott utána elengedte a kezem (azóta fogta), és pont hogy letudtam szállni.

Hazafele gyalogolva eszméltem rá mekkora egy balfasz vagyok hogy elsőre nem ismertem meg Giorgiot. kis pír szökött az arcomra. Tuti hülyének néztek az utcán mert nem minden nap lehet látni egy 20-as éveiben járó lányt, lemoshatatlan mosollyal az arcán, rózsavörös színnel hazafele gyalogolni.

Este vacsora közben, kezembe került a telefonom, és gondoltam megkeresem Giorgiot instán mert why not. Miután bekövettem el is fogadta a kérelmet és egyből érkezett az üzenet, másolom:

giorgiofekete: jó estét kisasszony, aki ma nem ismert fel a vonatonJ

y/n: jó estét

giorgiofekete: mit tetszik csinálni?

y/n: vacsorázok

giorgiofekete: jóétvágyat

y/n: kösziii

Majd megcsörrent a telefonom. ,,giorgiofekete videóhívást kezdeményezett,,. Azzal a lendülettel kicsit elpirulva felvettem és belemosolyogtam a kamerába. olaszunkat megpillantva láttam, hogy össze vissza álló hajával néz a kamerába széles vigyorral az arcán és integet.

Több órán keresztül beszélgettünk az élet nagy problémáiról, a bandáról, róla, rólam, a macskáinkról, és a mai napunkról miután megállapodtunk abban hogy majd holnap reggel beszélünk.

Felvettem a pizsamámat, és ágyba tettem magam. Persze a gondolataim mase hagytak nyugodni, és így 1 óra forgolódás után elnyomott az álom.

Álomból szerelem, vagy nem?Where stories live. Discover now