Álomból szerelem, vagy nem?

2.rész: A kávé rabjai

Miután sikeresen kialudtam a kötelező 9 órát, táskás szemekkel mentem a fürdőbe a kis rutinomat elvégezni. Nagy nehezen eljutottam a konyháig és lefőztem egy jó pohár kávét, mellé ma is kentem egy kenyeret de ez most lekváros volt. Megpróbáltam kijátszani a rendszert és most előbb az asztalra helyeztem a tányért utána visszafordultam a pulthoz és óvatosan kézzel megemeltem a kenyeret. már majdnem sikerült elérni az asztalig úgy hogy a kenyér nem esett le de nekem pont akkor kellett tüsszentenem így a hirtelen mozdulat végett a kenyér MEGINT a földön landolt. Az egész már olyan szinten nem érdekelt hogy otthagytam a picsába a földön és inkább a kávémmal foglalkoztam. Mikor végre kezembe került a telefon küldtem egy képet Giorgionak a kávémról.

y/n: képet küldött...

giorgiofekete: képet küldött...

y/n: nem is tudtam hogy szeretsz reggelente kávézni.

giorgiofekete: pedig ez tart engem életben.

y/n: engem is. ha reggel kihagynám olyan lennék napközben mint egy zombi.

giorgiofekete: valahogy én is úgy festenék. Egyébként ismerek egy fasza helyet ahol nagyon jó a kávé, lenne kedve a szép hölgynek összefutnia ott és meginni velem egy kávét?

y/n: hát persze hogy lenne kedvem. Neked megfelel fél 4-kor?

giorgiofekete: természetesen. Akkor küldöm a címet.

Giorgio sikeresen el is küldte a helyet ahova mennem kell, és azon gondolkodtam hogy mi a franccal üssem el az időt. Végül kitaláltam hogy most gyorsan leszaladok a közeli kisboltba és ha már úgy is arrafele járok útközben beugrok a könyvesboltba is. Gyorsan összefogtam a hajam, felkaptam egy farmernadrágot rá egy pulcsit, a converse cipőmet felhúztam és már mentem is ki a kis pesti lakásomból hogy a reggeli napsugarak megsimogassák a pofikámat lol.

A boltba beérve elvettem egy kosarat és összevállogattam azokat a dolgokat amikre szükségem volt. A kasszához beállva megpillantottam, egy előttem álló kissé magas vállig érő hajú srácot. Nagyon kapkodott. Amikor a csaj a kasszánál adta vissza neki az aprót ő véletlen leejtette. Persze udvarias vagyok így segítettem neki felszedni a földre szóródott pénzt. Amikor lehajoltam láttam hogy nagyon zavarban van mert a két keze nagyon remegett. Miután végeztünk a fiú megszólalt és megköszönte a segítséget és vékonyabb hangon elköszönt a kasszás csajszitól.

A boltból kiérve elindultam a tervezett könyvesbolt fele ahova 5 perc gyaloglás után meg is érkeztem. Beszereztem pár könyvet és indultam hazafele mert lassan 1 órát ütött az idő. Hazaérve elraktam a vásárolt termékeket és főztem ebédet.

Lassan elkezdtem készülődni, és elindulni az elküldött címre. 4 perces késéssel megérkeztem a helyre ahol egyből megpillantottam a bajszost. Egy nagyon fura érzés fogott el mikor újból megpillantottam édes mosolyát, és próbáltam nem elveszni a gyönyörű barna szempárban. Nem mondhatom hogy sikerült de fogjuk rá. Az Olasz kedves szavaival üdvözölt és be is mentünk a kávézóba ami meg kell hogy mondjam rohadtul gyönyörű volt. Mindenhol növények, barna bútorok szép képek a falakon, valami eszméletlenül jó volt maga a hely.

Helyet is foglaltunk és a pincér már meg is jelent az asztalunk mellett és kezünkbe nyomott 1-1 étlapot amiről választhattunk mit szeretnénkfogyasztani. Persze mind a ketten kértünk kávét és én még egy kis sütit is.

Hamar el telt a délután és nagyon jó volt az az idő amit Giorgioval tölthettem. De mivel úgy is mindennek egyszer vége ezért sajnos ez is véget ért. Lassan elfogyasztottuk a kért dolgokat és utána már búcsúzkodni készültem mikor Giorgio megelőzött.

-y/n... elkísérhetlek haza?- kérdezte kicsit félve az olasz.

-hát végül is csak 15 percre lakok innen úgyhogy ha van kedved akkor elkísérhetsz.

Az út folyamán még egy keveset beszélgettünk és Giorgio egyre jobban közeledett felém. Lassan már annyira közel voltunk hogy a kezünk már súrolta a másikét amikor is közbe szóltam.

-egyébként te merre laksz?

-nem olyan messze innen, körülbelül olyan 10 percre.

-az nincs is olyan messze.

-jaja. Ha már itt tartunk akkor az egyik bandatag is itt lakik a környéken.

-tényleeeg?? És ki?

-A Barni.

-ohh hát kár, még sajnos nem futottam vele össze eddig.

-ha van kedved holnap eljöhetnél egy próbánkra.

-szíves örömest.

Ez a kisebb beszélgetés után nagy búcsút vettünk egymástól és én bementem a lakásomba Giorgio meg elindult hazafele. Estefele még elküldte a címet ahol a próbaterem van, de felajánlotta hogy elkísér (persze én ezt el is fogadtam), és nagy nehezen de sikeresen elaludtam.