Álomból szerelem, vagy nem?

3.rész: Ez több mint hittem volna

Emlékeztek, amikor tegnap Giorgio, elküldte a próbaterem címét, és felajánlotta hogy elkísér ? Na, ha igen akkor az nagyon szuper, mert nekem baromira kiment a fejemből. Tegnap nyugodtan üldögéltem a kanapén és filmet néztem, amikor érkezett egy üzenet Giotól.

giorgiofekete: na szia. 5 perc és ottvagyok.

Miután realizáltam hogy ma próba van a srácokkal, és van kb 5 percem elkészülni, gyorsan felpattantam a tv-elől és megrohamoztam a ruhásszekrényem. Felkaptam valami elviselhető göncöt, a hajamat csak simán hagytam kiengedve, felvettem a fekte converse cipőmet és már rohantam is le a ház elé. Mikor leértem Giorgio már ott várt engem.

-mennyi ideje állsz már itt ? – kérdeztem kínosan, a rohanástól kipirult arcommal.

- csak 2 perce érkeztem.

-huhh akkor nem késtem annyit.

Giorgio picit félve, de elkezdett felém közeledni és adott egy puszit a hajamba. A pillangóim előjöttek, és vagy ezren szerettek volna kijutni arról a szűk helyről. A szívem elkezdett egy picit jobban veri az eddigi megszokott tempónál és lehet hogy egy kicsit talán még jobban el is pirultam.

Az út odafele csöndben telt, de nem hívható annak a kínos csöndnek, ezolyan nyugis volt és szerintem jót is tett nekünk, mert így átgondolhattuk azelőbb történt dolgokat. Vagy lehet hogy csak én törtem rajta az agyam. LehetGiorgiónak ez nem jelent semmit és nála ez tök normális, de valahogy minthavalami érdekeset éreztem volna, talán.... én.... szerelmes vagyok ? Nem... az nemlehet, ez biztos csak egy ilyen kis baráti dolog volt... igen, biztos.

Mikor odaértünk és beléptünk a terem ajtaján a srácok hangos üdvözlése egyből átment csendes ,,ő meg kicsoda,, módba. amikor egyenként bemutatkoztam, megakad a szemem egy magasabb srácon akinek szintúgy megakadt a szeme rajtam. Egyszerre tettük fel egymásnak a kérdést:

-Nem te vagy az a boltból ? 

Mind a ketten elnevettük magunkat a többiek pedig érdeklődve figyelték a történéseket. Miután elmeséltük hogy honnan is ismerjük egymást a többiek is összenéztek és nevettek egy sort.

Lassan a srácok előszedték a hangszereket, helyetfoglaltak, és nekiálltak zenélni. Én a kanapén helyezkedtem el és figyeltem ahogy az a 6 csoda zenélt a hangszerek mögött. De nekem folyton megakadt a szemem a bajszoson, és ha pont nem őt bámultam mindig magamon éreztem a tekintetét. Azok a pillangók megint nem hagytak nyugodni és egyre jobban kezdtek a gyomromban ficánkolni.

Így telt el az egész próba. Nagyon sokat beszélgettem a tagokkal és egy kicsit jobban megismerkedtem velük. Már indulni készültem, nyitottam az ajtót, és köszönésre nyitottam a szám amikor valaki megfogta a karom. Ő volt az. A lemoshatatlan csábos mosollyal rendelkező, orra alatt rendezett kis bajusszal, a mokka barna szemeivel rám tekintő olasz fiú, nem más mint maga Fekete Giorgio. Ki más. Egyre közelebb és közelebb hajolt. Már annyira közel voltunk hogy hallottam lágy szuszogását. Azt hittem megakar csókolni, de csak a fejem mellé helyezte az övét és halk hangjával belesúgta meleg lehelletel társítva a fülembe hogy:

-hova ennyire sietősen? Talán itt akarsz hagyni?

-nem, dehogy iss – mondtam suttogva példáját követve.

-akkor várj még kérlek 2 percet és elkísérlek haza.

A szívem a torkomban dobogott, és úgy éreztem helyben összeesek az örömtől. De ez még semmi. Mikor kiléptünk az épületből elindultunk a házamfele. Nagyon kivoltam pirulva és biztos észrevette rajtam, ezért hogy még jobban fokozza a dolgokat megfogta a kezem és összekulcsolta azokat. Folyton kattogott az agyam azon hogy: ez csak egy baráti séta hazafele... biztos csak azért suttogott a fülembe mert a srácok elvoltak foglalva...neki ez úgy sem jelent semmit.... de nekem rohadtul igen, és rákellett jönnöm az igazságra ami mindig a srakamban volt, de próbáltam valamiért nem rá figyelni. De be kell vallanom magamnak azt a kicseszettül nagy dolgot hogy bizony...én y/n...igenis Szerelmes vagyok Fekete Giorgioba.