Georgiana Euphemia Weasley

4.rész

....

A születés napom óta egy hét telt el. Jobban magamba fordultam, és ezt a lányok is észre vették, mégsem zaklattak, és ennek örültem. A tanulásba menekültem, szinte mindig tanultam valamit, vagy ha nem tanultam, akkor olvastam a regényeimet.

Éppen beléptem a bájitaltan terembe, oldalamon Verityvel, ám az ajtóban megis toppantunk. A balhés négyes is bennt volt, és mind a négyen, természetes arc kifejezéssel készültek elő az órára

-Hát ti, miért vagytok itt?- Verity össze vont szemöldökkel nézett rájuk

-Azért, mert Zambini professzor elkért minket gyógynövény tanról, hogy be tudjuk hozni a lemaradásunka- Nem tudom melyikük válaszolt neki, de szinte már szőke haja volt, és zöld szemei

- Hát persze- Verity össze font karral fordul el tőlük miközben megforgatta kék szemeit, majd oda sétált a szokásos helyünkre. Értetlenül néztem utánna, majd értetlenül néztünk össze a vele tàrsalgott sráccal. De aztán mentem én is Verity után, leültem mellé, és szinte akkor csengettek is be.

Zambini professzor fekete tallàrjában jelent meg, amely össze olvadt sötét hajával, és bőrével is.

-Jó reggelt, diákok. A fiúk nem fognak minket zavarni, csak behozzák a lemaradásukat. Vegyétek elő a könyveteket, olvassátok el a 203. oldalt, majd elemezzétek nekem két A4es pergamenre. Aki alapos, precíz munkát ad be, mindössze húsz perc alatt, kap egy kivállót- A professzor  szokásosan hangosan beszélt, hogy mindenki hallja.

Mindenki azonnal kezdett neki a feladatnak, benne voltam az első tizennyolc percesek között.

-Amíg ezt kijavítom, addig kezdjétek el olvasni a 205. oldalt- miközben mondta, már rég a pergameneket nézegette.

Még csak két perce olvastam a megadott oldalt, mikor mögülem halk, de dühös morgást hallottam. Valakinek egyáltalán nem akart úgy sikerülni a főzet, mint ahogy kellett, és kiderült, hogy egy másiknak, sem, sőt a harmadiknak és a negyediknek sem. Felnéztem Zambini professzorra aki nagyon bele feledkezve olvasgatta az egyik beadott pergament. Hátra fordultam, a balhés négyes morgolódott tőlem kettő peddal arrébb. Leírtam gyorsan egy lapra, hogy mit hogyan csináljanak, téptem még egy fecnit, és felálltam

-Georgiana? Hova mész?- össze rezzentem a tanár hangjától, és egy percre le is hunytam a szemeim, aztán fordultam felé

- A....a kukához, kidobni ezt..- bizonyítéknak felmutattam a fecnit. Bólintott egyet majd újra olvasni kezdte a pergament. A fiúk padjához érve, szinte észre vétlenül dobtam le a megfelelő fecnit, majd mentem tovább szinte rögtön és kidobtam a felesleges fecnit. Vissza fele láttam, hogy kapkodva aprítják a dolgokat, kevergetnek, kavargatnak. Egy kis mosoly jelent meg az arcomon. Vissza érve az asztalomhoz olvastam volna tovább ám Verity hozzám szólt, felsem nézve a könyvéből

-Miért segítesz nekik?

- Eléggé szenvedtek

- Előnyösebb ha maguk jönnek rá a megoldásra

-Tudom, de még a végén idegössze roppanást kapnának

- Majd én rendet raknék

Hát ebben egy percig sem kételkedtem :))

Mivel mindanégyen más házakból tartozunk a lányokkal, így az óra rendünk is más, éppen Adriennét és Verityt vártuk jóslástanról jőve Coralinnel

-Na menjünk ebédelni- Verity szinte morogva közölte velünk szándékát. Kérdőn néztünk Adriennére aki elmagyarázta, hogy a kis dolgozata nem lett ötös. Ez azért nagy szó. Csodálkozva indultunk el.

Ebéd után mint mindig a nagyterem ajtajánál találkoztunk a lányokkal.

-Én a könyvtárba megyek, ti?- kérdőn néztem a lányokra

- Én kimegyek egy picit, biztosan találkozok azzal a cuki mókussal aki az egyik fán lakik- Coraline izgatottan vigyorgott ránk, aztán már szaladt is.

- Én felmegyek a szobámba- Verity ezzel itt is hagyott minket. Úgy tűnik megviselte a kapott jegy eredménye.

-Én is felmegyek a szobámba, kell egy beadandót irnom svk ból- Adrianne rám mosolygott aztán ő is elment

Útközben találkoztam Jamesszel és Albusszal is, mikor találkozunk mindig nekem akarnak jönni, ezzel fellökni engem, amin ők rettenetesen jót mulatnak. Most viszont sikerült kikerülnöm őket, amire csalódott nyafogtak egyet, biztos vagyok benne, hogy új taktikát fognak kitalálni.

A könyvtárba belépve halkan köszöntem a könyvtárosnak, aki viszonozta a köszönést aztán folytatta a munkáját.

A könyvek gerincé  húztam végig ujjaimat, miközben olvastam a címeiket. Egy új regényt kerestem. Találtam egy érdekesnek tűnő könyvet; A szív tengere. Egyáltalán nem hallottam még róla, és hogy pontosan mit jelent ez a " A szív tengere" azt nem tudom, de majd csak kiderül. A könyvvel a kezembe fordultam meg mikor egy mellkhassal találtam magam szemben. Nyilván volt rajta ruha. Ijedtemben hátra hökköltem, és a könyvet is erősebben szorítottam magamhoz. Megint kikellett törnöm a nyakamat, ahhoz, hogy láthassam, hogy ki ő. Kék szemek, Normál bőrszín, egyenes orr. Megint AZ a srác.

-Miért segítettél nekünk?- a vállával neki dőlt a könyves polcnak.

-Hát...öm..,mert...mert nem tudtátok, hogyan kell, és gondoldom segitek- makogtam össze-vissza.

-Aha, és te nem a mi évfolyamunkba jársz nem?

- Nem, még csak ötödéves vagyok

-És honnan tudtad a szerelmi bájital elkészítését?

-Mm...olvastam egy könyvben

A beszélgetésünk alatt egyszersem néztem a szemébe, nem mertem.
Talán két percig álltunk egymás előtt, az ő tekintetét folyamatosan éreztem magamon, szinte perzselt, én viszont kissé lehajtott fejjel az alsó ajkamat rágcsáltam. De aztán megszólalt

-Hát, kössz

Felkaptam a fejem, picit hátrált, de nem ment el. A mély kék szemeibe néztem, amibe szinte rögtön elvesztem.

-Máskor is

Ajka jobb balsó sarkában egy ici pici mosoly jelent meg, majd elviharzott. Én pedig sokkosan álltam egy helyben. A szívem össze- vissza kalimpált, és felsem tudtam fogni az előbbi jelenetet. Egyáltalán hogyan került ide?

Éjszaka is forgolódtam, nem tudtam aludni. Mikor lehunytam a szemem mindig egy kék szempár nézett vissza rám, és ez nekem nem tetszett. Másnap nyúzotta  keltem, és elis aludtam.

Eszeveszetten rohantam bűbájtanra. Éppen fordultam az folyosón a másikra mikor erősen neki ütköztem egy kemény de mégis puha mellkhasnak. És persze én estem el, nem ő.

- Mi a....rendben vagy?

- Hm? igen, igen, persze. Te jól vagy?
Igazából nem tudtam, hogy kihez beszélek, meg, hogy ki beszél hozzám, mert ami a kezemben volt könyv, és pergamen kiesett a kezemből, és még a táskámból is kiesett jó pár dolog, a vörös hajam pedig az izzadt arcomhoz tapadt úgyhogy jól álltunk.

-Ja, ez hülye kérdés volt

-Aha. Nekem sietnem kell, bocsánat az előbb..-A cuccaimat fogva álltam fel, de mikor megláttam, hogy kikbe ütköztem bele, annyira meglepődtem, hogy nem fejeztem be rögtön a szót.

-....iért..- fejeztem be a szót.- Ohh, basszus-Amint eszembe jutott, hogy mindjárt elkezdődik az órám, máris szaladtam tovább, majd em fellökve Bexit. Csak elkiáltottam egy bocsánat kérést és folytattam az utamat.

A tanárral szinte egyszerre érkeztünk meg az órára. Most a hollóhàtosokkal voltunk, úgyhogy a lányokkal ma még nem találkoztunk