Kellemetlen segítség

0. Fejezet

A kihallgató szoba csendjét csak a székem sarkának halk karcolása törte meg, ahogy előre-hátra dülöngéltem rajta. A villódzó led világítás félhomályba burkolta a nem túl nagy alapterületet, melynek szürke falai és nagy fekete egy irányú ablaka csak rontott a hangulatán. A fém ülő alkalmatosságtól lassan kezdte testem is átvenni a hideget, így az asztalra már inkább rá sem támaszkodtam, csak ültem az ajtóra vetett merev tekintettel.

Még remegtem az átélt események okozta adrenalin lökettől, de éreztem, hogy egyre inkább az ájulás kerülget. A végtagjaim lassan elgémberedtek és még mindig nem értettem, hogy miért nem jön senki.

Azt hittem, hogy mindent sikerült tisztázni a kedves rendőr úrral, akinek elmeséltem a történteket, de miután kiment, nem tért vissza. Vártam, türelmesen, bár az időt nem tudtam beazonosítani, mert óra nem volt a szobában, a telefonomat pedig elvették. 

Az aggodalom egyre jobban kezdett eluralkodni rajtam, és egyre inkább düh vegyítette, amit egyetlen személyre akartam ráengedni, mert ha ő kimaradt volna az estémből, akkor semmi sem így alakul.

Zavartan kezdtem egy kis vérfoltot törölgetni a felsőm ujján, de az már teljesen beitta magát az anyagba. Nem bántam, mert mindent ki akartam törölni az estével kapcsolatban, így a ruhákat is terveztem kidobni, vagy felgyújtani.

Nem mertem a tekintetemet az ablakra vetni, sosem viseltem jól, ha figyelnek, inkább én szerettem egy csöndes sarokból követni az eseményeket minden élethelyzetben. Az arcomon pedig nagyon is éreztem, hogy vannak a túloldalon és elemzik minden mozdulatom, mintha én lennék a gyanúsított, nem pedig az áldozat.

Csak remélni tudtam, hogy egy másik ilyen lyukban bajkeverőm is hasonló helyzetben vergődik és érzi borzalmasan magát, de ettől némileg rosszul éreztem magam, mert pontosan tudtam, hogy ő valószínűleg fel sem fogja, hogy mi történik körülötte, mert még mindig az események sokk hatása alatt áll. 

Már majdnem aggódni kezdtem érte, mikor végre mozgolódást hallottam meg az ajtó túloldalán, de nem a korábbi rendőr lépett be rajta, hanem egy nyomozónak tűnő férfi.

El kellett, hogy ismerjem, kifejezetten sármos volt, de lenéző sötét tekintete nagyon rontott az összképen. Magas volt és kidolgozott izomzatán feszült a sötét kék ing, amit lazán betűrve hordott fekete farmerjával. Erős karjait kihangsúlyozta a feltűrt ruhaujj, ahogy keresztbe tette őket mellkasán, így jobban látszott a fegyver hám is, amiben ott figyelt egy pisztoly. Fekete haja praktikusan elég rövidre volt nyírva, hogy ne kelljen vele foglalkozni reggelente, de még pont nem lehetett volna katonai stílusnak mondani.

- Úgy hallottam, hogy szeretnéd kivonni magad a képletből - szólalt meg nem túl barátságos hangon, amitől egy pillanatra kirázott a hideg.

- Nem teljesen értem, hogy mire gondolsz - feleltem hasonlóan tegeződő stílusban.

Pár pillanatig csak méregetett, majd leült velem szemben és kényelembe helyezte magát. Fel vont szemöldökkel jeleztem neki, hogy várom a választ, de az még váratott magára. 

A zsebéből elővett egy kis jegyzetfüzetet és egy tollat, majd oldalra tekintett az ablak felé és bólintott egyet. Ez után felém fordult és intett egyet a kezével, mintha arra kérne, hogy beszéljek, majd végig simított borostás állán és csak figyelt.

Kezdett frusztrálni a viselkedése, így nem kérdeztem rá, hogy mit szeretne, csak hátra dőltem én is a székemen, hogy jelezzem felé, nem fogadok el ilyesfajta utasításokat.

- Az elejétől - vágta oda, - hallani akarom a vallomást.

- Már elmondtam mindent - feleltem nyugodtan.

- Az nem jelent semmit - vont vállat, - vagy nem tudod elismételni?

Összerezzentem, mert felfogtam, hogy miért ilyen ellenséges velem. Valamiért engem is gyanúsítottként kezelnek, de nem értettem, hogy miért és ez megijesztett. Korábbi viselkedésem elszállt és csak ültem ott remegve. 

- Elvitte a cica a nyelvedet vagy csak próbálsz emlékezni a korábbi hazugságokra? - mosolygott rám sötéten, amitől a hideg végig futott a gerincemen.

- Nem hazudtam - leheltem elfúlóan.

- Nos, akkor hallgatunk - utalt a falon túli társaságra.

Pontosan tudtam, hogy mi történt pár órával ezelőtt és egészen részletesen azt mondtam el a rendőrnek is, nem hagytam ki semmit és nem ferdítettem. Igaz, hogy némileg abszurd volt az egész és lassan kezdtem megérteni, hogy miért is gyanús nekik a sztori, de el kell, hogy fogadják, mert az igazat mondtam.

Nagyot sóhajtottam és a kezeimet összekulcsolva az asztalra tettem, majd mereven az ajtó kilincsére szegezett tekintettel elkezdtem neki is felidézni az eseményeket a legelejéről.