Kellemetlen segítség

1. Fejezet

Pár órával korábban

A tükörképem nem győzött meg, hogy szükségem van erre a bulira, de már nem visszakozhattam. Őszintén belegondolva soha nem is kaptam lehetőséget arra, hogy nemet mondjak rá, így minden ellenérzésemet mellőzve végig simítottam még egyszer világosbarna fürtjeimen és elindultam a klubba.

A taxiból kiszállva rögtön megpillantottam barátnőmet, Lorelia-t, aki egyben a legközelebbi munkatársam is volt. Az ő kedvéért próbáltam kicsípni magam mára és vettem fel egy testhez simuló és vállakat szabadon hagyó bordó hosszú ujjú felsőt és egy rövid átlapolt fekete miniszoknyát, fekete harisnyával és fekete magassarkú bokacsizmával. Az időjárás kedvéért még felvettem egy fekete bőrdzsekit is, így nem egészen úgy néztem ki, mint aki férfiakat jött bolondítani, mint ahogy ő szerette volna, de a kérést alapvetően teljesítettem, mert nem kényelmesben jöttem.

- Larissa! - integetett, mintha nem vettem volna még észre, pedig egyértelműen felé haladtam a klub előtti tömegben.

Állítása szerint ez volt a város legjobb helye, amit alátámasztott, hogy rengetegen álltak sorba a bejutáshoz, ami már alapvetően elvette a kedvem a továbbiaktól, mert sose szerettem, ha túl sokan vannak körülöttem. A baráti összejöveteleket is úgy szeretem, ha szépen privátban szórakoztatjuk magunkat, és nem egy zsúfolt, büdös és zajos helyen lerészegedünk.

- Hidd el, hogy erre van most szükséged! - karolt belém a lány és a sor végére navigált, hogy megkezdjük a várakozást. - A megcsalást úgy lehet a legjobban kiheverni, ha hagyod, hogy más férfiak fényezzék az önbecsülésedet.

- Nem hiszem, hogy itt bárki is képes lenne erre - morogtam kelletlenül. - Maximum egy gyors menetre kapok ajánlatot, de attól meg inkább csak rosszul leszek.

- Nyilván sok olyan férfi is van, de a komor fejed ezeket majd mind elijeszti és csak azok fognak szóba állni veled, akik komolyan gondolják a dolgot - lelkesedett, én pedig nem értettem, hogy melyik bolygóról érkezett, mert nem lehet, hogy a Földről, ha el is hitte, amit mondott.

- Mi lenne, ha csak iszogatnánk és táncolnánk párat, majd szépen hazamennénk? - kérdeztem reménykedve, hogy könnyen letudhatom a dolgokat, de a tekintete élesen villant és már láttam, hogy legalább három pasival beszélgetnem kell ma este, vagy lesz következő alkalom is.

- Ne írd le ilyen gyorsan a dolgokat - mondta, majd végre sorra kerültünk és a belépők birtokában bemehettünk a Verembe.

Rögtön megcsapott a dübörgés és a fojtogató fülledt füstös levegő, amitől legszívesebben azonnal menekültem volna vissza az utcára, de barátnőm szorosan tartott és csak vonszolt egyre beljebb.

A szórakozóhely elrendezése egyszerű volt, lent sok asztal kapott helyett, amik keretezték a hatalmas táncparkettet, amin már végeláthatatlan ember tömeg ringott itt-ott ritmusra, de leginkább össze-vissza. Egy emeletes galéria szerű magasításon volt a bár, majd onnan még egy fél szintet feljebb lépve a VIP páholyt lehetett elérni és egy sötét üveggel borított irodarészt, ahonnan feltételezhetően a tulajdonos tudott figyelemmel követni mindent, ami történt a területén.

A villogó fényektől alig láttam, hogy kinek vagy minek megyek neki, miközben határozottan haladtunk a pult felé, hogy szerezzünk magunknak némi hangulatfokozó italt, mert kellett ahhoz, hogy ezt el tudjam viselni.

Nem tartott sokáig, hogy megszerezzük az alkoholt, rögtön kettőt is, egy töményet, amit rögtön legurítottunk és egy koktélt, amivel elindultunk asztalt vadászni. Az odavezető út rögös volt, párszor majdnem fellöktek, egyszer igen közel kerültem ahhoz, hogy eltörjem valakinek az eltévedt kezét és egy nem túl ízlésesen megfogalmazott ajánlat is megtalált, amit egy lesújtó pillantással válaszoltam csak meg.