A külön óra

4. Rész

==másnap==
-neked milyen órád lesz? - iszik bele a büfében vett teájába
-fizika, mehetünk, össze pakoltál?
-hohoho, szélvész kisasszony lassíts, nekem matekom lesz - kacsint rám kacéran
-he? - vonom fel szemöldököm és az asztalra támaszkodok a lánnyal szembe
- jol hallottad - pöcköli meg homlokom majd hátára dobja a táskáját és fel felvont állal önelégült vigyorral elindul kifele én táskámért nyulva egyből utána
- nanana - fogom meg vállát hogy állitsak a törpe lendületén
-igeeen? - mosolyog rám mint egy kis angyalka aki most hullott a mennyből
-te... Egyedül hagysz... Tudod jol hogy ezek a 4 szem közti beszélgetéseim a tanárokkal 6 szem között folyik mert te hallgatozol
-uhm
-az engem meg dorogál nem lesz vicces barátosném..
-elfenekel-kacsint rám ugyan olyan kacéran, érzem, belül röhög-naaahhhh siccccc, már vár az urad-viharzik a matek terem fele, engem egyedül hagyva, csodás...

A fizika terembe érve levágodok egy padra ami tökéletesen a magas népség mögé helyezkedik el hogy én takarásba legyek a tanárur tenger kéken világitó szempárja elől

Kicsöngettek igy egyből a kijárat felé osonok halk léptekkel
-miss Elenaor - hallom a már jol ismerhető mély hangot
-igen? - fordulok meg egyből a tengelyem körül és már ezekben a pillanatokbam tudom, ezt nem fogom túlélni
-becsukná a terem ajtót? - dől a tanári asztalnak kezetit melkasa elé fonva igy bicepszén az ing éppen hogy megfeszül ami szörnyen vonzóvá teszi-Elenaor ? Valami baj van? - rá eszmélek hogy kicsit elbambultam nézve a tanárur karjait de probálom kompenzálni a dolgokat
-persze azonnal-vágom haptákba magam és a kilincsért nyúlok hogy az ajtot becsuljam, majd a művelet után a férfi elé állok 4méter távolsággal - mit szeretett volna? - basszus ella... Hát vajon mit?.. Teszem fel az ironikus költői kérdést magamnak
-a tegnapi orárol lenne szó
-ohhh igen... Bocsánat... Sajnálom de tényleg, bealudtam, és nem keltem fel időben és.. - emeli fel tenyerét hogy csendre intsen, nem néz rám, inkább a földet kémleli gondolkozva
- nincs baj, utolag kiderült hogy nekem se volt alkalmas az időpont - eres keze vissza kerül mellkasára fonodva igy ismét megfeszül karizma
- akkor... Nincs harag? - mosolyodok picit el ami miatt szemmel láthatóan a férfi is meglágyul
-nincs- a mosolyt nem viszonozza, megfordul és a székhez sétál, ingje nadrágjába van türve igy rálátást kapok farzsebére.... Ohhhh erteeemm eennn meginntt csak egy áloom.. Vagy az álmok valóra válnak?? Vagy az volt az igazság és ez az álom? Ajjj én már nem tudom...
Vagy csak én gondolom tul, és az a  dolog, aminek formája tökéletes kirajzolodik, nah az nem egy óvszer.

A férfi kicsit lehajol hogy felvegye táskáját amiből elő kotorja telefonját
- ma hány órája van? - pötyög valamit a készüléken
-ma... Kivételesen 6
-nos, ezen a kivételes napon beiktathatunk minden 7. Órába egy matek korrepetálást? - néz szemembe  én meg hirtelen az övébe, ami miatt azonnal dobban a szívem egy óriásit minek zaja betölti az egész termet és vízhangot ver
-igen... Nekem megfelel.. - szívem torkomban vár immáron, ahogy az a szempár az enyémekbe mered, szinte elolvadok