Magic Love (Minsung) [Befejezett!]

1. Fejezet: Pékség és szökés

Szerintem bárki mást örömmel töltene el, ha a frissen sült kenyér illatára ébredne reggelente, én viszont utáltam. Ez is csak a nyomorúságos életemre emlékeztetett, és arra, hogy a pékséget, amit apám vezet, egy nap rám akarja hagyni. 

- Jisung! Jisung, kelj fel! - kiabálta lentről anyám, mire én morogva a fejemre húztam a takarómat. 

- Ébredj, balfasz! - rontott be a tíz éves kishúgom, Gaeul a szobámba, akkora lendülettel, hogy majdnem leszakította az ajtót a keretről. 

Mivel én még mindig csak artikulálatlan, nyüsszögő hangokat voltam képes kiadni, ezért Gaeul egy határozott mozdulattal lerántotta a takarómat, elrabolta, majd a korláton keresztül ledobta az alsó szintre. Ezek után, mint aki jól végezte a dolgát, vihorászva lefutott a lépcsőn. 

Erre csak beletörődve sóhajtottam, aztán feltápászkodtam. Lebattyogtam a konyhába, ahol a családom már javában szorgoskodott, és elnyomva egy ásítást, leültem az asztalhoz. 

- Ezt amúgy miért kellett? - fordultam a háztartás lefiatalabb és legidősebb nőnemű személyei felé. - Pedig olyan szépet álmodtam... 

- Csak nem megint hülye csiribí-csiribáról, dinka? - csúfolódott velem Gaeul. 

- Képzeld, de! - beszéltem vissza neki, amiben mellesleg nem lehet nyerni ellene, majd keresztbe fontam a karjaimat, és sértődötten felhúztam az orromat. 

A szüleim egy kétségbeesett pillantást váltottak, ám sajnos nem a húgom arcátlansága aggasztotta őket, hanem az én érdeklődési köröm. 

Mert igen, egy olyan világban élek, ahol elismerten létezik a varázslat, de tilos használni, sőt igazából beszélni se lehet róla. Ha egy mágus megpróbálna belépni a kormány által őrzött városok egyikébe, azonnali hatállyal letartóztatnák és valószínűleg kivégeznék. Kedves kis ország az enyém, nem? De hiába illegális, a mágiánál királyabb dolgot nem tudnék elképzelni, pedig még csak pletykákból és városi legendákból hallottam róla. 

Persze, a témával kapcsolatos kérdezősködésem híre hamar elterjedt, és nem elég, hogy az iskolában zaklatnak miatta, a katonaság a családomat is meglátogatta, akik viszont kiutáltak emiatt. De nem én tehetek róla, hogy hibás a rendszer! 

- Leakadnátok erről? - szólalt meg a nővérem, Moonbyul mielőtt a szüleim belekezdhettek volna a szokásos kioktató monológba. Megjegyzem eddig nekem fel sem tűnt, hogy itt van, annyira belemerült a könyvébe. - Kérlek, hadd legyen egy békés reggelünk - pillantott fel a lapokról, aztán mikor látta, hogy elérte, amit akart, visszatemetkezett beléjük. Remélem azért még sikerült elkapnia a hálás pillantásomat, amiért megmentett a prédikációtól. 

A napom az iskolában sem folytatódott jobban, jött a szokásos kiközösítés, egyre jobban elegem volt. Amikor hazaértem, apám vett elő, hiszen "lassan befejezem a tanulmányaimat, ideje kiképeznie péknek". Bármit, csak azt ne, komolyan! Hogy én örökre otthon ragadjak, vele a fejem fölött? Brr, nem! Viszont hiába szabadultam el abból a beszélgetésből, mert akkor anyám csípett el, hogy megtartsa a nevelési leckéjét. Elméletileg jót akart, de ennyi erővel inkább ne akarjon. Végezetül kaptam egy kacarászással körített sípcsonton rúgást Gaeul-től, szóval mire a szobámba értem, az eddigi kevés kedvem is elment az élettől. 

Elhatároztam, hogy ideje megvalósítani a dédelgetett álmomat: megszököm innen. A tervek már hónapok óta a fiókomban lapultak, de csak most telt be annyira a hócipőm, hogy meg merjem tenni. 

Miután úgy este tizenegy körül mindenki elment aludni, akcióba léptem. Egy táskába összepakoltam némi ruhát, élelmet és pénzt, bár utóbbinak nem tudtam mennyi hasznát fogom majd venni odakint. Felvettem a cipőmet és a kabátomat, de voltam olyan szerencsés, hogy az ajtó felé indulva felbuktam a sötétben. Ledermedve, néma csöndben vártam, hogy lesz-e reakció, mikor egy kócos valaki szólított meg a lépcsőről. 

- Mit csinálsz? - kérdezte Moonbyul. 

- Szököm - jelentettem ki dacosan, mire halványan elmosolyodott. 

- Fedezlek. Sok sikert! - súgta, majd visszaindult a hálójába. 

Ott hirtelen meglepődtem a támogatásán, hiszen nem figyelt rám túl sokat, de visszagondolva szerintem ő a csendes, passzív fajta lázadó volt, aki ugyan nem cselekedett, elviekben mindig mögöttem állt. 

Mikor végre kijutottam az ajtón, halkan lépdelve siettem a várost körbevevő fal egy konkrét részéhez. Azon a helyen ugyanis alacsonyabb a kőfal, és azt gondoltam, ha ügyes vagyok, át tudok mászni rajta. Persze emiatt jobban védik, szóval pontban egykor kellett odaérnem, amikor őrváltás volt. 

Szerencsére a nővéremmel való közjáték ellenére időben odaértem, és senki nem vett észre. Az őrök óramű pontossággal kerek egykor elindultak, hogy felkeltsék a váltást, és mire hallótávolságon kívül értek, én is megindultam. Egy jólirányzott ugrással megkapaszkodtam a falon, majd némi vergődés után sikeresen felhúztam magamat a tetejére. A landolás sajnos nem ment ilyen jól, a korábban hugicám által istenesen megrúgott lábamra érkeztem. Hallottam egy reccsenést, éles fájdalom hasított a lábszáramba, majd a zuhanás lendületétől még gurultam is kicsit, lehorzsolva a testem több pontját. De mindezek nem számítottak. 

Amint feltápászkodtam és végigtekintettem a mélysötétbe burkolódzó végtelen füves mezőn, elfogott az eufória. Szabad voltam! Végre valahára kint voltam, független! A hihetetlen érzés, hogy soha többé nem bunkózik velem senki, soha többé nem bántanak ostobaságok miatt, soha többé nem kötnek gúzsba értelmetlen szabályok, teljesen eltöltötte adrenalinnal a testemet. Ezt kihasználva nekiindultam, hogy minél távolabb kerüljek a komor, kockákból épített várostól. 

Viszont pár óra gyaloglás után az erőm egyre fogyott, a lábam meg jobban és jobban sajgott. Azt hittem ott végem, összeesek, mint egy zsák, ám a távolban megpillantottam egy házat, aminek az egyik ablakában fény égett. Ez megadta az utolsó löketet, azonban nem sokkal később a fény kihunyt, és én nem tudtam merre menjek tovább. Teljes feketeség vett körbe. Abban a pillanatban hirtelen kis, szentjánosbogarakra hasonlító ragyogó pöttyök jelentek meg körülöttem, és mutatni kezdték az utat. Nem igazán tudtam akkor, hogy tényleg ott vannak, vagy csak hallucinálok, de a lényeg az volt, hogy eljutottam a küszöbig. Ledőltem rá, és azonnal elaludtam.