Magic Love (Minsung) [Befejezett!]

3. Fejezet: Forgalmas nap

Reggeli után segítettem Minhonak elmosogatni. Nehezen engedte, de ragaszkodtam hozzá, így végül belement. Alig, hogy végeztünk, kopogás hallatszott. 

- Szia Felix! - köszöntötte a varázsló az ajtóban álló szőke, szeplős fiút, aki rózsaszín nadrágba és kiskabátba öltözött. - A szokásos? 

- Nyilván - forgatta meg Felix a szemeit, és átadott egy tojással teli kosarat. 

Minho azt a konyhába vitte, majd előszedett a kamrából két üveg italt, egy-egy csupor lekvárt meg pár szál levendulát. Ezeket ő is egy kis kosárba rendezte, majd masnit kötött rá. Amíg mindezzel elkészült, Felix velem kezdett beszélgetni. 

- És te? - nézett rám. A hangja kedves volt, és közvetlen. 

- Ő itt Jisung, a küszöbömön találtam reggel - szólt ki Minho a konyhából, mire a szeplős felnevetett. 

- Tényleg? Akkor ő egy isteni ajándék, becsüld meg! - mondta Felix, és a mondata végén játékosan megfenyegette az idősebbet, aki közben kiért mellénk. 

- Igenis! - szállt be a játékba Minho, és elmosolyodott. 

Felix átvette a csomagot, majd elköszönt, és távozott. 

- Ő ki volt? - kérdeztem, miután elment. 

- A barátom, Lix. Itt lakik a közelben, csirkéi vannak, így az egész közösség tojásellátásáért ő felel. A szerelmi báj a specialitása, szóval vigyázz vele. 

- Hogyhogy "az egész közösség tojásellátásáért ő felel"? - értetlenkedtem. 

- Nem tudom a városban, ahonnan te jöttél hogyan működnek a dolgok, de itt több mágus él nem messze egymástól, egyfajta csoportot alkotva. Mindenki valamihez ért, vagy valamit termel, és abból ad a többieknek, más termékért cserébe - magyarázta. 

- Oh, értem - csak ennyit tudtam hozzáfűzni, mert ekkor ismét kopogtak. 

Ezúttal egy csinos lány állt az ajtóban. Hosszú, fehér ruhája és lazán összefogott fekete haja volt, az egész lényéből valami egyszerű elegancia áradt. Az egyik kezében egy csokor sárga virágot, a másikban pedig egy nagy tejeskannát tartott. 

- Szia, Minho - köszönt széles mosollyal. - A kertben találtam ezeket, gondoltam hátha hasznát veszed, hiszen te vagy a bájitalszakértő. És akkor ha már úgyis beugrok, a heti tejadagot is elhoztam, remélem nem baj. 

- Orbáncfű, tökéletes! - csillantak fel Minho szemei. - Köszönöm, Mina, és a tejet is. Apropó, Jisung, azt levinnéd légy szíves a pincébe? A kamrából nyílik. 

Tetszett, ahogyan Minho teljesen belelkesült a virágoktól. Egyből az egyik szobába viharzott velük, így rám maradt, hogy elbúcsúzzam Minától, és a kancsót levigyem. Mikor ezzel végeztem, elindultam a varázsló után. Egy asztal fölé hajolva találtam, javában aprította a növények egy részét, hogy egy vízzel teli edénybe szórja, amiben már sok más is úszkált. A művelet közben pedig végig motyogott, de nem értettem. 

- Mi jót csinálsz? - érdeklődtem tőle, mire összerezzent. 

- Jesszus, Jis, megijesztettél - mondta, és idegesen a hajába túrt. - Amúgy meg, az egyik nyuszim beteg lett. Nem tudom mi baja, millió egy módon próbáltam neki segíteni, de semmi hatása. Őszintén, kezdek elkeseredni, de ez egy próbát még megér - egyértelműen kétségbeesett volt. - Most pedig, megtennéd, hogy hagysz dolgozni? - kérte, mire elmosolyodtam, és nem zavartam tovább. 

Helyette kimentem a kertbe. Hamar megtaláltam, melyik állatról beszélt, mert az volt az egyetlen, amelyik az óljukban volt, és csak úgy feküdt. 

- Helló, nyuszmusz - szólítottam meg, és végigsimítottam a barna-fekete bundáján. - Minho aggódik érted, tudod? Nem jó így látni. Mármint, nem tudom miért bánt ennyire, hiszen csak ma ismertem meg, de akkor is. Valahogyan úgy érzem, hogy megkedveltem, és igazából szeretnék itt maradni. Nem, én sem értem, de furcsa módon el tudom képzelni, hogy itt éljek örökké. Minden olyan otthonos és békés, mintha egészen eddig erre vártam volna... 

Csak mondtam, és mondtam órákig, miközben végig simogattam a nyuszit. Meséltem neki a régi életemről, ami hirtelen olyan távolinak érződött, el se hittem, hogy tényleg megtörtént. Inkább csak egy rossz álomnak tűnt. Ez a hely viszont szerelem volt első látásra. Vagy nem is annyira a hely, inkább aki benne lakik.