Egyszerűen tökéletes... /Marics Peti Ff./

1.

-HUGII GYERE VACSORAA!-kiabált fel Laci.
-Megyek..-válaszoltam neki.

Leültünk vacsorázni, de szinte semmit sem ettem. Már 5. napja. Bruno és Laci semmit sem tudott tenni és így nézték végig, hogy napról napra rosszabbul leszek. Laci egyszerűen már ideggel kel és ideggel fekszik minden áldott nap. Persze tudja, hogy mi az indok amiért ennyire magad alatt vagy. Botond egyik napról a másikra itthagyott, a szerelmét es kiment Olaszországba.

-Hugi.. tudom vagyis tudjuk, hogy mit érzel. De légyszives próbáld megemészteni a gondolatot, hogy ő konkrétan kihasznált téged.

-Kislány egyet kell hogy értsek a bátyáddal.-szólt Brúnó is.-Egyátalán nem érdemelt meg téged. Ő egy utolsó patkány aki meg sem érdemelte még azt sem, hogy rádnézzen.

Én erre csak mosolyogtam aztán megettem a maradék kajámat és elmentem aludni. Másnap reggel a telefonom csipogására keltem, de amit láttam, azt sose fogom tudni elfellejteni. Botond egy másik lánnyal csókolózik.

Abban a pillanatban, mint akit helyben lőttek le, estem össze és álltam neki keservesen zokogni. A huppanásra Laci és Brúnó is egyszerre futott fel hozzám és teljesen sokkos állapotban közelítettek meg.

-AMIRA VELEG MEG MI A FASZ TÖRTÉNT????-üvöltött Laci az idegtől, de  semmit sem válaszolva két sírás között basztam eléjük a telefonomat, ami rendesen csattant a parkettán. Amíg élek, nem felejtem el a két fiú arcát és némán odaültek mellém  és olyan szorosan megöleltek, hogy már levegőt is alig kaptam.

-Ha ne adja Isten, de egyszer hazajön, én úgy megverem, hogy majd csak a hullazsák fogja majd egybetartani.- közölte remek tervét Brúnó, aki már olyan számomra, mint a második bátyám.

-Ha egyátalán leszünk hozzá annyira kegyesek, hogy kap egy hullazsákot-jelentette ki Milán és Peti, akik mindent hallottak. Őszintén, nem is bánom. Had tudják meg, hogy milyen ember is az én volt ex-barátom.

-Ha rajtam múlik, nem fog.- jelentette ki Laci.

KIcsi, most jól figyelj rám.-guggolt le elém Peti és szorosan a karjaiba font.- Botond a legelső pillanattól kezdve, csak és kizárólag kihasznált téged irgalmatlanul. Őszintén, az első pillanattól utáltuk mind, de nem akartuk elrontani a te szerelmi életed, és nem akartunk beleszólni, de már bánom, hogy nem tettük meg. Ha még egyszer a közeledbe jön majd, megfojtuk.

-Köszönöm, hogy vagytok nekem. Ti vagytok az én családom, és jobbat nem is kívánhatnék. Irgalmatlanul szeretlek titeket.- mondtam neki, már az örömtől sírva.

Ezen szóváltások után, egy csoportos ölelésbe kerültünk...