Lee X Reader

~Lee látogatása~

Amikor felkeltem és megcsináltam a reggeli rutinom akkor indultam is a megbeszélt helyre ahol Naruto edzeni fog és nekem pedig ott kell lennem.

-Jó reggelt álom szuszék.- Fogadott Naruto

-Neked is idióta.- Ez teljesen normális nálunk szóval nem kell megijedni.

-Hát akkor idnulhatunk?- Kérdezte a Naruto szerinti hegyi kéjenc. Bár ez a név nekem is tetszik.

-Igen- Mondtuk egyszerre Naruto-val

-Akkor indulás- Mondta a hegyi kéjenc.

-Amúgy magát hogy hívják?- Kérdezte Naruto.

-Jiraja.-:Ennyi volt a válasza. Na kössz.

Út közben feltűnt, hogy Jiraja vagy ki nagyon de NAGYON néz. Méghozzá nem is akárkit hanem engem. Idegesít ezért szóvá is tettem.

-Miért bámul egyfolytában engem? Nagyon zavaró tud lenni egy idő után.- Mondtam.

-Hát egy ilyen szépséget meg kell jegyezni rendesen hisz kitudja mikor találkozik még egy ilyennel az ember.- Fúj

-Ezt valamiért jobban hangzott volna ha nem pont magától hallom.- Jegyeztem meg.

-Ugyan miért?- Jött közelebb. Na nem. Odébb is léptem.

-Mert nem akarom ezt hallani egy ilyen idős embertől köszönöm.- Mondtam meg az igazat.

-Akkor jobban örülnél ha én mondanék ilyet?- Kérdezte Naruto.

-Inkább.- Válaszoltam flegmán.

-És annak mégjobban örülnél ha Lee mondana ilyet?- Mi? Erre kivörösödött az arcom.- Ezt egy igennek veszem.- Húzta az agyam.

-De naaaaaa- Ezek szerint ez is itt van még és végig halgatta ezt a gyönyörű beszélgetést.

-Mi van?- Néztem rá értetlenül mintha semmit nem mondtam volna.

- Most őszintén. Szerinted nem nézek ki jól?- Kérdezte Jiraja.

-Nem- Vágtam rá.

-És én?- Fúródott bele Naruto a látókörömbe.

-Foglyuk rá.- Mondtam ridegen.

-Ezt egy kicsit nagyon ilyesztő volt (Név)-chan.- Rázta ki a hideg Naruto-t.

-Hát igen. A nők néha eléggé félelmetesek tudnak lenni.- Tette hozzá a Hegyi kéjencke.

-Kuss, vagy haza megyek.-  és ezek után csoda történt. Űristenem ezek tudnak csendben lenni?

Time Skipe

Az eset után eltelt már 1 hét. De Naruto még mindig nem jutott sokra magával. Lee pedig még mindig kórházban van. Éppen az említetthez tartok kívéncsi vagyok most megint milyen hülyeséget csinál. Tegnap megint edzeni akart. Kapott is tőlem.

-Jó napot kívánok!- Köszöntem az információ pultnál.

-Jó napot kisasszony. Szokásos hely?- Kérdi.

-Igen.- Válaszoltam.

-Hát akkor tudja merre és hova kell menni.- Ezzel ott is hagytam.

Lee szobálya elött vagyok és kopogtam semmi válasz. Kezdek félni. Benyitok és egy alvó Lee-vel találom szembe magam. Jézusom ez de cuki látvány.

Gondoltam megvárom amíg felekel, nem zaklatom.

Nem is telt bele 10 percbe és már fel is kelt. Mire világát is tudta rám nézett és rájött, hogy előtte ülök.

-(Név)-chan! Hát eljöttél.- Ugrik nekem úgy, hogy megfulladok.

-Igen, mondtam, hogy mindennap eljövök. De ez most miért annyira meglepő?- Mosolyogtam rá.

Nem kaptam választ csak rázkódást éreztem. Vagyis Lee sírt, de nem engedett el szorosabban szorított.

-Lee megfolytasz. Mi a baj?- Kérdeztem aggódó hangom.

(Lee szemszöge)

Harcolok, mert konohát megtámadták és meg kell védeni. Egyszer csak egy sikítást hallottam. A hang irányába néztem.... nem hiszem, hogy kellett volna. (Név)-t megsebezték, nagyon csúnyán. Ezekután (Név) mellett maradtam mivel éreztem egy fura érzést a szívemben. Egyszerre fájt és éreztem rajta sújt is. Ami valljuk be lehetetlen. 

Miután sikerült elvinnem onnan (Név)-t nagynehezen egy nyugodtabb helyre. Addigra már nagyon rosszul nézett ki.

-(Név) hallasz?- Kérdeztem kétségbeesetten.

-I....ig.....en- nagyon nehezen tudott beszélni.

-Rendben elviszlek a kórházban. Addig pihenj.- Utasítottam szegényt.

Odaértünk a kórházba és egyből el is vitték (Név)-t egy műtőbe, mert mint kiderült eltalálták dobótűvel egy fontos szervét. Én itt nagyon megijedtem, hiszen még is csak (Név)-l van szó. Arról az emberről akit amióta ismerek kedves velem, és ha rá gondolok melegség tölti el a szívem.

Olyan másfél óra múlva kijött a nővér. Valljuk be az arckifejezése nem tetszett.

-Na sikerült?- Érdeklődöm.

-Sajnálom, de nem.- Hajtotta le a fejét.

Felkeltem és (Név)-el találtam szembe magam. Mi?

(Név szemszöge)

-T....te élsz?- Kérdezte egy idő után.

-Igen, miért ne élnék?- Érdeklődtem.

Lee elmesélte az álmát

-Jaj te!- Öleltem meg.

-De most naaaaa.- Rosszabb mit egy kisgyerek. De ez is jól áll neki. Várj mi?

Ezekután beszélgettünk sokat, hogy pl: Naruto miket le nem művel edzésen, vagy hogy Jiraja milyen idegesítő.

-Mennyi az idő?- Kérdeztem.

-Dél múlt 5 perccel.- Kaptam válaszul

-Ahhaaa szóval most van ebédszünet ugye?- Erre kaptam egy bólogatást.

Majd csendben ültünk amikor is Lee megszólalt.

-Hallod ezt?- Kérdezi halkan

-Mit?- Nézek rá?

-Shhhh- Teszi a mutató ujját a szám elé.

-Erre kinyílt az ajtó.....