Egy bizonyos Marics Peti és Én(BEFEJEZETT)

Egy kicsit késöbb

-Igen.-majd átöleltem.

2 év után

Már lassan hat óra,de Marics még mindig koncerten. Nem sok minden történt két év után,de valamit ma muszáj lesz elmondanom neki mert ez nem könnyű téma. Ajtónyigorgás megjött az én Maricsom. Gyorsan odamentem hozzá és megcsókóltam.

-Milyen volt a koncert?

-Elment de szeretnélek elvinni valahova.

-Most?

-Igen.

-Rendben.

Azt imádom Maricsban,hogy mindig kitalál valamit random. Na,de gyerünk induljunk. Elöszőr egy ebédlőbe mentünk majd sétáltunk egyett. Próbáltam megtalálni a megfelelő pillanatot,hogy beszéljek vele,de nem volt. De egyszer csak elérkeztünk ahoz a sturbucksba ahol először találkoztunk.

-Úristen emlékszel erre a helyre.

-Figyelj beszélnem kell veled.-és itt teljesen komolyra vette a szót.

-Rendben.

-Tudom,hogy csak 2 éve ismerjük egymást,de az a 2 év olyan jól telt veled úgyhogy.-itt letérdelt elém és.-Balzano Anna Sofia hozzám jössz feleségűl.-majd elővett egy gyémánt gyűrűt.

Elkezdtek a könnyim potyogni a boldogságtól.

-Igen.-majd átöleltem és megcsókoltam.

-Annyira izgultam,hogy mit fogsz mondani.-Maricson is látszott a boldogság.

-Viszont most nekem kell beszélnem veled.-úgy éreztem itt volt a pillanat.-Terhes vagyok.-nagyon féltem egész nap ezt elmondani Maricsnak,hogy mit fog reagálni.

Marics csak nézett maga elé.

-Ez komoly?-kérdezte bizonytalanúl.

-Igen.-és lesüttötem a tekintetemet.

Marics felállt majd olyan nagy mosolyra húzta a száját és átölelt.

-Örülsz neki?-kérdeztem bizonytalanúl.

-Hülyéskedsz nagyon boldog vagyok és szeretlek ezen semmi nem változtathat.

Azzal megcsókólt majd megfogta a kezem és elindultunk haza. Olyan boldog vagyok,hogy meg ismertem.
Egy jó tanács hiába szakított veletek a pasitok akkor keress egy újjatt. Ki tudja lehet egy séta közben ismeritek meg mikor leönti a fehér farmerdzsekitetek.