Busanban (sajnos) Újra Láttalak!

P R O LÓ G U S

Jin szsz.

- Fogd fel, hogy kurvára végeztünk egymással, elegem van az állandó szarságaidból! Egyszer vissza se írsz, máskor meg le se lehet vakarni! Egy toxikus fasz vagy, elég volt! - hallatszódott a kiabálás.

- Egy, kettő, há... - számolt vissza Namjoon, mire a túloldaról nyögések hangjait véltük felfedezni - Jinnie, ez új rekord! - nevetett Namjoon.

Hát, minket sem áldottak meg jó szomszédokkal, az fix! Szerintem az övüké az egyik legtoxikusabb kapcsolat egész Szöulban, a fülsüketítő és rendkívül bosszantó veszekedéseik különös mód mindig orgiákká alakulnak át.

Lassan egy év telt el az eljegyzésünk óta Nammal, azóta minden rendben van. Szeretjük egymást és nagy lelkesedéssel tervezgetjük az esküvőnket, meg persze gőzerővel tanulok, ugyanis beiratkoztam főiskolára, mentőtisztire. Namjoon pedig eladta a cégét és egy kisebb üzletet alapított, ahol kézzel készített kozmetikumokat árul. Hatalmas népszerűségnek örvend a bolt, hatalmas bevétel, hatalmas papírmunka és persze hatalmas termékhiányok.
Szegényt néha sajnálom már, amikor a 200.-ik kókuszzsíros, rózsaolajos rúzsokat készítgeti, de elmondása szerint boldoggá teszi. Mivel az üzlet egyre gyarapszik, így már alkalmazottakat is felvett. Emlékszem a legelején azt mondta, hogy kis üzletet szeretne, amiből éppen csak lesz egy kis pénzünk. Hát, sikerült, mit ne mondjak! (Egyáltalán nem)
A tusfürdői fantasztikusak, direkt készített egy
Jin's Dream nevű tusit, aminek az összetevőlistáját én választhattam ki és a legelső flakon elkészítésénél is segédkezhettem. Azóta is ezt használom, egyszerűen jobban szeretem ezt, mint a készítőjét! Na jó, ez kissé túlzás, de érted, hogy mire gondoltam.

Itt maradtunk Szöulban, a kis családunk legnagyobb örömére. Yoongi és Jimin már elég régóta együtt vannak és hiába rágom a bolond barátom fülét, hogy kérje már meg Jimin kezét, nem, hajthatatlan, hogy túl késő, meg elveszi a mi boldogságunkat (pedig csak hatványozná), meg most koncentráljunk az esküvőnkre, utána ráérünk majd ezzel foglalkozni. Érted, F.O.G.L.A.L.K.O.Z.N.I. Nem megejteni, foglalkozni. Annyi az EQ-ja, mint egy mokkáskanálnak néha.
Jungkook és Taehyung pedig olyanok, mint a hullámvasút. Egyszer nagy a szerelem, máskor szakítanak. Nem tudom mire vélni őket, talán nem elég érettek még egy komoly kapcsolathoz vagy talán unatkoznak én nem tudom, de már el sem rakom Kook ágyneműjét, mert tutira akkor jön megint itt aludni (és itt bújkálni Taehyung elől) amikor elrakom szépen, összehajtva. Nem is értem, hogy miért nem lepődök meg ezen a kettőn.

- Jin, nem tudod, hogy hova tettem a ylan-ylang olajat? Nem találom sehol és be kéne fejeznem ezeket a hidratálókat! - kiabált Namu a konyhából.
- Hát, Namu...kettő könnyebbet kérdezz inkább! - vakartam a fejemet. - Ha nincsen a szekrényben, akkor valószínű, hogy elfogyott.
- Basszus! Emlékszem! A múltkor csináltam azt a limitált kiadású testápolót és elment minden ylang-ylang olajom rá! Ah, te idióta szamár! - verte a fejét a falba Namjoon.
- Nyugi szívem, a múltkor láttam a boltban ilyet, ha jól tudom 21:00-ig nyitva van! - dobtam fel az ötletet.
- Te egy zseni vagy Cica! Még van egy órám, annyi idő alatt bőven megfordulok! - kapta fel a kabátját Namjoon, majd egy szenvedélyes csókot nyomott a számra. - Szeretlek, jövök hamarosan. Puszi Jinba! - lépett ki Namjoon a lakásunkból.

10 perc alatt elvégeztem mindennel, amivel akartam, így lekuporodtam a kanapéra, bekapcsoltam a TV-t és szépen, lassan elnyomott az álom. Namjoon úgyis felébreszt, ha megjön vagy legalább akkor, ha indul aludni.

21:45 | SZÖUL VEZETŐ HÍREI|

- Egy 25 év körüli férfi súlyos autóbalesetet szenvedett a 8-as körútnál, rendkívül súlyos koponyasérüléssel. A baleset oka az volt, hogy az autóba rohanó kamion sofőrje elbóbiskolhatott a volán mögött, ugyanis a pihenőidejét nem töltötte le. - mondta be a 7es csatorna riportere a TVben.

FOLYTATJUK...

|Kicsit lelkisebb poszt, ha nem bírod az ilyeneket, kérlek ne olvasd el!|

Sziasztok!

Ez a könyv a Busanban újra láttalak második része és talán emlékezhettek rá, hogy az elsőt akkor írtam, amikor a nagymamám stroekot kapott. Sajnos ő már a fellegekből néz le rám, ezért úgy gondolom ideje megírnom a második részt.
Nevetségesen hangzik, hogy ez a fanfiction méltó emléket állítana neki, hiszen nem róla szól, viszont imádta amikor írtam és gyakran felolvastam neki a munkáimat és nagyon szerette őket.

Szeretlek Mama, az angyalok vigyázzák az álmodat! 🫀🫀🫀🤍🤍🤍🫀🫀🫀🤍🤍🤍🫀🫀🫀🤍