Sebzett Szív || AZ UTOLSÓ ÖLELÉS || - ÁTÍRÁS ALATT - ||

× 2. Fejezet ×

Több nap is eltelt a két doktor fogadása óta. Alan doktort sokkal rosszabbul érte, hogy veszélybe kellett sodornia minket, mint amire ő maga is számított. Yushin doktorral eddig sem igazán szimpatizált az önző és beteges gondolkodásmódja miatt, de a gyerekeken való kísérletezés iránti szenvedélye csak rontott mindenen.

Napról napra folytak a rajtunk elvégzett vizsgálatok, amit Alan és Yushin végeztek el rajtunk, viszont ez sem ment túl zökkenőmentesen. Alan doktor rettentően féltett minket Yushin doktor kezeitől, hiszen éveken át szemtanúja volt annak, hogy mit tesz. Számára öröm a kísérletezés minden egyes apró pillanata és az, hogy szenvedni láthatja az alanyait kortól függetlenül. Alan doktor ezt nagyon nehezen volt képes elviselni, ezért sokszor megakadályozta Yushin doktor munkáját azzal, hogy magára vállalta a dolgokat, vagy éppenséggel nem hagyta, hogy véghez vigye azokat. Így teltek a vizsgálatokkal teli napjaink, amíg el nem érkezett a nagy nap. Alan doktor ezen a napon sokkal derűsebb volt mint bármikor, hisz elvihetett minket ebből a sötét kórházból, ami csak ártott nekünk az elmúlt napokban. Mivel babakocsi vagy bármi más sem állt a rendelkezésünkre, ezért Alan doktor a saját kezében vitt el mindkettőnket. A hazafelé vezető utat nagyrészt taxival tettük meg. Igyekezett a legbiztonságosabb utat választani, hogy semmiképp se essen bántódásunk. A taxival történő utazás sem tartott egészen végig. Egy nagy és hosszú lépcső előtt állt meg, amin Alan doktor felettébb meglepődött és ezt szóvá is tette.

- Ennél tovább már nincs út, uram?  – kérdezte meg a sofőrt.

- Innen már csak ez a lépcső vezet fel a címre. 

- Oh… Hát, rendben. Köszönöm szépen a fuvart! 

A hálás köszönet után kiszálltunk az autóból. Alan doktor mikor felnézett, hogy mennyire is hosszú ez a lépcsősor, kissé kiakadt.

- Ezen a hosszú lépcsőn kell felmenni? Biztosan nincs legalább egy kerülőút, ami nem ilyen meredek, és rövidebb? Nagyon hideg van idekint, nem lenne jó, ha a kis csöppségek megfáznának.

- Sajnos nincs. Azt sem értem, hogy ide minek építettek házat – forgatta meg a szemeit a sofőr. – Ezzel csak saját maguk alá lássák a gödröt. Azt hiszem ott egy idős pár lakik, szóval még inkább nem értem a logikájukat.

- Hát… Ez már az ő döntésük volt – mosolyodott el Alan doktor.  – Még egyszer köszönöm a fuvart uram! 

Ezután elköszöntek egymástól, majd kezdetét is vette a felfelé vezető utunk. Alan doktor előre félt attól az nagy távolságtól, amit meg kell tenni felfelé, de ez végül teljesen feledésbe került a lépcső köré eső látvány miatt. Alan doktor eleinte nem figyelte, hiszen csak ránk koncentrált. Egy hatalmas fákkal teli környék vette körül az utat. A fák már ősszel lehullatták az összes levelüket, de a kopasz fák hatalmas termete is csodálattal töltötte el Alan doktort. A hó fedte nagy fehérség csak varázslatosabbá tette ezt a képi világot, ami Alan doktor fejében összeállt. Ez a varázs teljesen elvette a figyelmét az egyre nehezedő lépésekről, és végül azon kapta magát, hogy felért. Egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a száját, mikor realizálta magában mindezt.

- Jó hosszú út volt, de legalább felértem! És kis csöppségeim? Tetszik amit láttok? Biztos vagyok benne, hogy el káprázat majd titeket évekkel később. Ez a gyönyörű tél csak is titeket vár – mondta boldogan. – Most pedig… Egyenesen tovább azt hiszem. Bár, de bolond vagyok, csak ez az egy út van előttem – nevetett fel halkan. – Na jól van, sietnem kell, különben megfagytok!

Alan doktor nem habozott tovább, és az előtte álló útnak nagyobb lépésekkel indult neki. Szerencséjére nem volt jeges a lába alatt az út, emiatt pedig nyugodtabban vehette gyorsabbra a tempót. Talán tizenöt perc kellett, mire belefutott az első és talán egyetlen házba. Egy fából készült ház, igényes faragott kiegészítő elemekkel ellátva, mellette egy óriási udvarral. A címet látva már szinte biztos volt benne, hogy ide kell jönnie. Oda sétált az ajtóhoz, és csengetni tervezett, viszont meglátta, hogy nincs csengő, így a hangjára kellett hagyatkoznia.