Narrazione di Pollo

Az a bizonyos kék szalagos telefon

Ott ültünk. Cézár, Giogio, Luca, Andrea és Marco. Mind ott ültünk, és cigarettáztunk. Érezni lehetett, ahogyan a levegő megtelt a cigaretta égés közben termelt nehéz füstjével, és ahogy a jelenlévők különböző márkájú dohányillata elkeveredett beszélgetésbe kezdtek. Hisz volt bőven miről beszélgetnünk.
Cézár és Én még kisgyermekként ismerkedtünk össze Szicília utcáin. A hamiskártyások, és piti csalók közt egy kisgyerekben elég hamar megfogalmazódik két dolog. Az egyik, hogy Ő már fiatalon is jobb náluk, a másik pedig, hogy sose akar erre az útra térni. Ha tudná minden ifjú, hogy az említett csalók is ezt gondolták első alkalmukkor, máris máshogy vélekednének ezen Urakról. Viszont a gyermeki szív mit sem sejtve ítéli el és csodálja ezeket az embereket. Egyfelől a műiség látszata miatti utálat, másrészről a tiszteletük a hatalom felé, amelyet az utcán össze tudtak harácsolni egyszerre ijesztő és ámulatba ejtő egy utcagyermek számára.
Cézár testvére , Tóni is az utcai zsebmetszők társaságának volt a tagja, mint a kisgyerek, aki sírásával leköti a gyanútlan túristákat. Tóni barátai aztán az emberek összes ékszerét, pénzét, valamint tulajdonából kiforgatták a pórul jártakat akik, ki tudja, tán maguk is így szerezték értékeik.
Nos, az egyik ilyen járókelő volt Giogio. Giogio pengeeszű, nyugodt, és ravasz ember volt. Először talán akkor láttam, miután az utcán elkapták Tóniék. Míg a zsebeit kiürítették, addig minden aznap ellopott értékükből kiforgatta őket ostoba gyerekfogadásokkal, és okos átverésekkel. Mikor a végén mindkét fél észrevette, hogy meg van gazdagodva a szegénységgel, nagyot nevetve vették maguk közé csókosnak.
Míg Cézár kifújta a füstöt, Marco újabb történetbe kezdett egy aznapi szerencsétlenről, aki alkatrészkereskedéssel kereste őt, viszont ebben a pillanatban megcsörrent a telefon. Míg az egész utcának egyetlen telefonja volt, addig a házunkban három is volt titokban. Egy a mindennapi telefonálásra, a kék szalagos. Egy a sűrgős vészhelyzetekre, ez volt a piros szalagos. Valamint volt egy fekete telefon, amelyiket csak egyetlen ember tudott tárcsázni az egész világon. Ezen a telefonon éjfekete szalag volt, és a pincében tartottuk. Szerencsére ma csak a kék szólott. A szoba füstje szinte megállt a rikoltozó masinától, de azonnal folytatódott is a beszélgetés, miután Cézár és Én felpattantunk a telefonért. Pontosan tudtuk miféle hívás jött be miféle alaktól.
Cézár rámnézett, Én pedig rá. A szemében láttam a kérlelő nézést, nem szerette volna felvenni.
-Pollo, kérlek....-szólt lassan, miközben a telefon robaja egyre fenyegetőbben hatott rá, mintha minden eltelt másodperc egy tőrt szúrna a lelkében egyre mélyebbre.
-Hrm.-köszörültem meg torkomat majd megemeltem a kagylót.-Itt Paulo beszél.
-Paulo? Cézárt adja a telefonhoz! Érti? Cézárt!-türelmetlenkedett a vonal másik végén egy rekdetes hang. Kicsit olyan volt, mintha túl hidegen itta volna a sört, meg mertem volna rá esküdni, hogy még az olcsó kukoricasör szagát is éreztem, hiába nem volt mellettem.
-Nos azt nem tehetem.-s mire végeztem a mondatommal, már érkezett is egy felbőszült kérdés.
-Miért nem? Hallja? Miért nem tudja a telefonhoz hívni!?-szavai szószerint barátom csontjáig hatoltak. Érezni lehetett, ahogy izzad, hiába állt egy méterrel odébb, az ajtóban már.
-Ha Cézárt akarja, velem kell tárgyaljon, értse meg. Ellenben most ez sem jó. Felírom a nevét, keressen a boltomban.
A telefont letették. Egy pillanatig csendben álltam, de utána feltűnt, hogy Cézár már a földön fekszik. Arca tiszta vörös volt, és izzadt, mint akit nyárson sütnek egy sikátorban. Fogalmam sem volt mit tehetett, de menekült, és ezt egyértelműbben tudtomra se adhatta volna. Következő pillanatban már egy székre ültettem, és egy kis vízzel itattam, amit konyakkal kísért, a megnyugvás érdekében. Míg barátunk éppen leküzdötte vélt, vagy valós félelmét, Én a cigaretta társulattal társalogtam Cézár állapotáról. Marco egyből kisietett hozzá, de Giogio idegesen nevetett. Giogio ugyanis Corleone városából származott, Szicíliából, ahol ezt az állapotot vagy adósággal, vagy gyilkossággal kötötték össze. És ahogyan erről beszélgettünk, már a piros telefon csörrent meg....