Hűvös szél fúj,
Messze, a hegyen túl.
Belehasít testembe,
Belefagy a lelkembe.
Fagyott a kezem,
Széthullott már a felem,
A másik fél kitart,
Nem tudni meddig tikkad.
Már feladtam, hogy harcoljak,
Fáradt vagyok, hogy az égbe karcoljak.
Ez már nem az én csatám,
A vége már csak rajtad áll.
Csak vergődök, mint egy kismadár,
Ki kalitkában emészti magát.
Tovább kell lépnem,
El kell a célomat érnem.
Ha egyszer kijutok,
Nagy örömmel kifutok,
Vöröslő nap, nézz rám!
Én vagyok az, én ám!
ESTÁS LEYENDO
Versek, vagy ahogy szeretnéd
Poesía-vajon felismernéd magadat a sorok között?- ~saját verseim c: ~a legtöbb vers fiktív, tehát nem a saját érzelmeimet, gondolataimat írom le, hanem egy kitalált emberét ~enjoy✌🏻
