Minden Budapesten Kezdődött

5.rész

Clint Barton szemszöge:

Már órák óta semmi hír.Most épp az utcán sétálok,hogy kitisztítsam a fejemet. Nem értettem a tegnapi esetet.Hiszen úgy tűnt,hogy minden sínen van.Nataliára gondolva valami furcsát kezdtem el érezni.Ez nem lehet szerelem,hiszen ő a munkám ,de viszont nem tudok rá úgy gondolni,mint egy gyilkosra. Hiszen olyan szép a szeme.... A francokat álltatom!! Igenis tetszik nekem,de mindkettőnknek az lesz a legjobb,ha elfelejtem.
Épp be akartam fordulni a sarkon , amikor valaki megragadott és berántott egy sikátorba. Letépem az illetőről a maszkot és megdöbbenek. Natalia az,de a szemén látszik ,hogy nem ő irányít. Le kell foglalnom,hogy beadhassam az ellenszert. Elkezdünk harcolni. Ő folytogatni kezd,én az ott lévő dobozoknak lököm. Hirtelen megbotlok egy dobkzban,amitől a földre esek,Natalia meg rám.Kést nyom a torkomhoz,mire nehezen a zsebembe nyúlok és a szemébe fújom a szert. Ő megtántorodik és a fejét rázza,majd eldobja a kést. A fal mentén a földre csúszik.Odafutok mellé.
- Istenem ,mit tettem! Egy szörnyeteg vagyok! - kiabálja a fejét fogva.
-Nem a maga hibája- mondom mellé ülve.
- Maga ezt nem érti. Megöltem az egyetlen embert ,aki valaha is vigyázott rám!
-Ide figyeljen.- mondom,miközben a két tenyerem közé fogtam az arcát.- én azért vagyom itt ,hogy vigyázzak magára. Ígéretet tettem Grisának,hogy megvédem és elviszem innen. Úgyhogy mégegyszer megkérdezem. Hajlandó eljönni velem New Yorkba?
-Igen.Azt hiszem,hogy igen- mondja magabiztosan.
- Akkor kérem kövessen a házhoz. Ott majd mindent elmesélek,amit tudnia kell.
Óvatosan kimegyünk a sikátorból,nehogy feltűnést keltsünk. Nagy a tömeg,így könnyebb lesz kijutni. Épp szólnék hátra,amikor hatalmas sikoltozások és fegyverlövés közepette elkezdenek futni az emberek. Gyorsan hátrafordulok,hogy megnézzem Nataliát,és ekkor látom,hogy a földön térdel és a vállát szorítja,amiből dől a vér. Valószínűleg őt lőtték meg. Dühösen előveszem a nyilaimat és keresem a lövöldözőt. Meglátom azokat a fickókat,akiket a reptéren is láttam. Feléjük lövök néhány kábító nyilat. Egy darabig kiüti őket. Felkapom Nataliát a földről,majd futok vele a házig. Istenem ,nagyon vérzik. Befutok az ajtón,majd gyorsan lefektetem a kanapéra. Mindent rendesen bezárok,majd az elsősegélydobozzal mellé ugrok.
- Kérem,vegye el a kezét-kérem nyugodtan .
- Nem ,nem akarom. Mindjárt jobb lesz.- mondja elgyengülve.
- Kérem,ha nem fertőtlenítem a sebet,akkor nem tudom innen elvinni feltűnés nélkül.
- Óvatosan csinálja... Kérem.
- Rendben van. Most akkor kifertőtlenítem a sebet,utána meg kiveszem a golyót. - mondom ,mire bólogat.
A kezelés alatt egyszersem szisszent fel. Miután bekötöztem a kezét,leültem a szemben lévő karosszeékbe .
Kis idő múlva felszólalt.
- Maga annyi mindent tudhat rólam.- néz rám szomorúan.-Én viszont semmit sem tudok magáról. Kérem meséljen valamit.
- Rendben,mivel kezdjem?
- Mondjuk a nevével .- nevet fel.
- Akkorcsak nyugodtan tegeződjünk. A nevem Clint Barton. A tied?
- Natalia Romanova.

Natasha Romanoff szemszöge:

- Mit szoktál csinálni,ott Amerikában? Hogyan lettél S.H.I.E.L.D. ügynök.?- kérdezem.
- Nekik dolgozom már 17 éves korom óta. Előtte egy vándorcsirkuszban dolgoztam íjászként.Viszont a cirkusz törvénybeütköző módon működött. Ekkor jött Fury ,és befogadott. És veled mi a helyzet ? Van testvéred? Ha kérdezhetek.
- Igen,van egy testvérem,Yelena. Viszont kiskorunk óta nem láttam.Gyerekkorom óta a K.G.B - nek dolgoztam. Szüleim nincsenek. Harcolni tanítottak,ölni. Rengeteg nyelvet beszélek. Csak ezt az életet ismerem. Mi lesz velem,ha eljutok Amerikába?
- Hát,először a Tanács kifog hallgatni,utána valószínűleg velünk kell majd dolgoznod.

Time skip
( még mindig Natasha szemszöge)

- Huh,de elfáradtam.-mondom ásítva.
- Akkor pihenj le. Én elintézek addig pár telefont,utána összedobok valami harapnivalót,mert biztosan éhes lehetsz.
- Igen,farkaséhes vagyok.
Mielőtt kiment volna ,még utánaszóltam.
- Clint.....
- Igen?
- Köszönöm,hogy elhoztál és hogy őszinte voltál velem. Úgy érzem,hogy valakiben végre megbízhatok.
- Én is köszönöm,hogy őszintén meséltél nekem magadról.
- Még valami..-szólok utána .
- Tessék.
- Hívjál csak Natashának.- mosolygok ,majd megfordulok.
Még magamnak se merem bevallani,de valahogyan tetszik nekem. A stílusa,a viselkedése és az ,ahogy eddig bánt velem annak ellenére,ami vagyok. De inkább el se mondom neki,valószínűleg úgyse lesz belőle semmi,hiszen biztosan van barátnője. Ezekkel a gondolatokkal aludtam el.