Ghost For You (Larry Stylinson)

1.A plakát

-LOUIS KÉRLEK KELTSD FEL LOTTIE-ÉKAT-ordított anya lentről én pedig csak fordultam egyet az ágyban. Ez a harmadik, hogy felszól, de egyszerűen nincs erőm felkelni. Ma Péntek van, tehát holnap már hétvége, de már annyira ki vagyok merülve. Október vége van, már elég hideg is ez pedig mégjobban arra késztetett, hogy maradjak a meleg takarók alatt. Már majdnem visszaalszom amikor anya robban be az ajtón-LOUIS WILLIAM TOMLINSON! MIT MONDTAM NEKED?-ordított rám mire azonnal kiugrottam az ágyból és kicsusszanva mellette az ajtón rohantam az a két lány szobájához. Benyitottam, felkapcsoltam a lámpát és mindkettőjüket megráztam kicsit

-Lányok keljetek fel. El fogunk késni-mondtam nekik mire mindketten ránéztek az órára és azonnal kiugrottak az ágyból.

-Louis miért csak most keltesz?-kiabált rám Fizzy

-Én is elaludtam-mondtam miközben visszarohantam a szobámba ahol anya éppen tette le a ruhát amit kivett a szekrényemből, hogy ne tököljek még ezzel is fél órát.

-Vedd fel. De, ha nem készülsz el 10 perc alatt, akkor szólók Liam-éknek, hogy büntetésből gyalog mész suliba-mondja miközben azt nézi, ahogy rángatom magamra a gatyát

-És neked mégis miért lenne jó, hogy elkések?-nézek rá értetlenül mire csak megrázza a fejét

-Nekem nem jó. Csak neked rossz-ezt nem teljesen értettem, de nem is volt időm megkérdezni, mert csak kisétált az ajtón.
Villámgyorsasággal készültem el és 10 perc múlva már mentünk is ki az ajtón mindannyian.

Igen, ez vagyok én. Louis Tomlinson. 18 éves tini, 4 lány testvérrel, egy imádnivaló mostohaapával és egy még szeretnivalóbb anyával az oldalán. Két legjobb barátomat Liam-et és Zayn-t ovis korom óta ismerem és még az életemet is rájuk bíznám. Doncasterben élünk, egy kisváros angliában. 11.esek vagyunk ebben az évben és furcsa, de egészen szeretem. Imádom az életem, pár kis részleten kívűl, de semmit nem változtatnék rajta. Vagyis van egy valami. Nem változtatnám meg, de könnyebb lenne nélküle az élet. Meleg vagyok. Melegebb nem is lehetnék. Csakhogy erről a két legjobb barátomon kívűl senki se tud. És mostanában olyan nehéz eltitkolni.

Szóval mindannyian kijöttünk a házból és míg az ikrek anya kocsijához mentek én Lottie-val és Fizzy-vel pedig a házunk előtt várakozó kocsiba pattantunk be.

-Szia haver-nézett rám az anyós ülésről Zayn és nyújtotta az öklét. Hozzá ütöttem a sajátom és megpaskoltam Liam vállát-Elaludtatok?

-Mi nem aludtunk volna, ha Louis nem lett volna túl lusta kikelni az ágyból-duzzogott Lottie. Az ablak mellett, mire Zayn elnevette magát.

-Azt hittem ennyi idő alatt megszoktátok már, hogy folyamatosan elalszik reggelente-mondta röhögve, de erre csak felháborodva néztem rá

-Kikérem magamnak, hogy nem mindig alszok el. Csak néha.-néztem ki az ablakon már én is duzzogva

-Néha, tehát minden reggel-szállt be a játékba Liam, mire csak bemutattam nekik. Erre elröhögték magukat és a rádiót hallgatva mentünk el a suliig.

Ott Liam leparkolt és mindannyian sprinteltünk a termünkbe. Lottie-ék nagyon hamar leváltak tőlünk, hiszen az általános suli része az épületnek a másik oldalán van. Mi hárman rohantunk és 10 perccel csengetés után sikeresen beestünk az ajtón (szó szerint) angol órára. Mázli, hogy ez az óra az első, mert a tanár nagyon szeret hármunkat.
A földön háton fekve néztem fel a tanárra, míg kettő kedves legjobb barátom megállás nélkül röhögött rajtam. A tanár csak értetlenül nézett minket mire gyorsan felpattantam.

-Elnézést a késésért tanár úr. Az én hibám. Kicsit elaludtam és ez a két barom.. khmm.. akarom mondani kedves barátom, voltak olyan aranyosak, hogy megvártak-néztem bocsánatkérően a tanárra, mire már Liam-ék is abbahagyták a nevetést.