Ghost For You (Larry Stylinson)

2.A nyaklánc

Mikor reggel felkeltem még mindig Harryn forgott az agyam. Nem tudtam túllépni azon, hogy hogyan kerültek ide? És miért nem írt nekem? Ezek a kérdések voltak bennem folyamatosan. Régen nem tűnt fontosnak, hogy abbahagytuk a beszélgetést. Azt hittem, hogy csak azért mert mondjuk elfelejtett. De mostmár kezdtem kicsit aggódni. Mi van, ha történt valami és azért költöztek ide? Valami komoly?

Miután rájöttem, hogy ezekre baromira senki se fog válaszolni inkább kikeltem az ágyból. Felöltöztem és még kócos hajjal mentem anyának segíteni, reggelit csinálni. Még semelyik lány sem volt ébren ezért simán tudtunk anyával beszélgetni.

-Szia-pusziltam meg az arcát és átvettem a helyét az azt hiszem tejbegríz kevergetésénél.

-Szia. Köszi-ült le az egyik székre. Egy ideig csendben voltunk, de aztán muszáj volt rákérdeznem

-Anyu-szólítottam meg mire felkapta a fejét amit eddig a karján pihentetett. Mostanában nagyon fáradt. Túl sokat dolgozik.

-Igen?-rántott ki gondolataim közül

-Emlékszel amikor tavaly nyáron voltam abban a táborban?-kérdeztem mintha csak mellékes lenne

-Abban az erdeiben? Segítő voltál ugye?-nézett rám gondolkodva

-Igen. Az a tábor. Tehát emlékszel rá, hogy amikor hazaértem nem beszéltem esetleg valakiről? Új barátról?-néztem mostmár rá, mert eddig inkább a falat néztem magam előtt

-Valakit emlékszem, hogy sokszor említettél. A másik segítő srác ugye? Emlékszem. Képet is mutattál. Aranyos fiú így visszaemlékezve-erre elpirultam és újra visszafordultam

-Én valahogy teljesen elfelejtettem. Tegnap este találtam meg az instáját. Vagyis hát épp ez volt a fura. Az eltűnt srác nevét írtam be. A táboros meg az eltűnt srác ugyanaz-mondtam lassan anya meg csodálkozva nézett rám

-Tényleg?

-Igen. Volt egy kép rólunk kirakva. Nagyon fura.

-De így, hogy mondod emlékszem, hogy többször is szerveztetek együtt programot. Te még ott is aludtál nála párszor-nézett rám

-Mi? De én erre egyeltalán nem emlékszem-mondom furán és összehúztam a szemöldököm. Egy ilyet ennyire el lehet felejteni? Vagy hogy?

-Figyelj szerintem hanyagoljuk a témát. Reméljük megtalálják őt és akkor majd beszélhetsz vele ezekről-nézett rám mosolyogva, de a szemében észrevettem valamit. Talán félelem vagy ilyesmi. Valamit nem mond el-Jó reggelt lányok

-Sziasztok-mondta Lottie és Fizzy egyszerre

-Gyertek csak enni. Most lett kész-vette el a kezemből és engem is leültetett. Ez irtó fura volt.

.......

5kor már Zayn foteljában terültem szét míg ő és Liam az ágyon. Harry-ről beszélgettünk és anya reakciójáról

-Mi van, ha mondjuk tényleg csak elfelejtetted őt-gondolkozott Zayn

-De, ha belegondolok én semmire nem emlékszem tavaly év elejéről. Konkrétan minden ki van esve, de eddig nem érdekelt. Mostmár igen, de egyszerűen semmi nincs meg-mondtam és egy pontot néztem a falon miközben azt csináltam amit egész nap. Próbáltam visszaemlékezni tavaly év elejére. De abszolút semmi nincs meg. Ettől pedig még furább lett anya reakciója

-Lehet valami balesetet szenvedtél vagy ilyen műtéted volt-gondolkodott még mindig Zayn

-De miért nem mondta el anya?

-Figyeljetek. Szerintem nem kéne vádaskodásba vagy akármibe belemenni. Lehet csak félreértetted anyud, viszont mai nap nem erről kéne szóljon. Nézzünk egy filmet amíg nem indulunk el aztán pedig ijedjünk meg a házban és jöjjünk haza. Mint egy normális halloween éjszakán.-mondta Liam mire én és Zayn előszőr összenéztünk aztán egyetértően bólintottunk.