Ghost For You (Larry Stylinson)

3.A karkötő

Ebben a szobában mindenféle használhatatlan kacat volt. Mint egy raktár, csak ez egy egész szoba volt. Látni lehetett fésűtől, gyerekjátékokon keresztül újságokig mindent.

-Öcsém, mint a bolhapiac.-nézett körül Zayn és elkezdte a kezébe véve szemügyre venni a dolgokat. Én és Liam is beljebb mentünk és ugyanúgy keresgélni kezdtünk a kacatok között.

-Valami érdekes?-Kérdezte Liam egy pár perc után, mire mindketten nem-el válaszoltunk.

-Hé Lou-szólalt meg mögöttem azt hiszem Zayn szórakozottan és hátrafordultam, hogy ránézzek. Viszont abban a pillanatban, ahogy megláttam felordítottam és hátra estem. Egy rohadt ijesztő maszk volt az arcán amit gondolom talált, de én szívrohamot kaptam tőle. Viszont amikor kinyitottam a szemem már nem volt előttem, ellenben Liam és Zayn a szoba MÁSIK KÉT SARKÁBÓL úgy néztek rám mint aki megőrült.

-Zayn ez kurvára nem volt vicces.-Néztem rá a fiúra aki értetlenül bámult vissza rám.

-Micsoda?-Húzta össze a szemöldökét.

-Az, hogy egy masszkal mögém lopakodsz és megijesztesz. Egyépként is, hogy kerültél ilyen gyorsan a másik sarokba?-Néztem rá mérgesen, de ő még mindig értetlenül és mostmár kicsit aggódva is nézett engem..

-Lou, én végig itt voltam. Nem ijesztgettem semmilyen masszkal vagy mivel. Liam is látta, hogy itt voltam.-magyarázta lassan, de én csak félve néztem rá.

Ha nem Zayn és nem Liam volt akkor ki a faszom szólított meg és ijesztett majdnem halálra?

Csak lesokkolódva néztem magam elé mikor Liam és Zayn elém ültek.

-Hé, jól vagy?-kérdezte Liam és a vállamra tette a kezét.

-Valami itt volt. És megszólított. Azt hittem Zayn volt az, ezért megfordultam, de csak egy rohadt ijesztő maszk volt valakin aki előttem állt. De mire kinyitottam a szemem nyoma sem volt.-hadartam, ők pedig amint kivették a mondandómat félve néztek össze majd rám.

-Szerintem induljunk haza-suttogta Liam mi pedig egyetértve bólintottunk. Azonnal kiindultunk a szobából, de mielőtt kimentünk volna megakadt a szemem valamin. Egy karkötőn.

-Oké, melyik legyen. A hamburgeres vagy a gitáros?-mutatta Harry a két karkötőt.

-Nem tudom Haz. Én nem ismerem a legjobb barátod.-mosolyogtam rá lágyan, mire úgy nézett rám, mint egy elveszett kiskutya.

-De Lou. Mindkettőt ugyan annyira szereti. A kajához hozzámenne, de a zene az élete.-Nézte szomorúan a két karkötőt amin az egyiken egy gitár lógott a másikon pedig egy hamburger.

-Úúú. És melyiket csalja melyikkel?-néztem rá mosolyogva, ő pedig elröhögte magát. Imádom amikor nevet. A gödröcskéi ilyenkor mindig látszódnak.

-Szerintem olyan hármas kapcsolatban élnek. Elfelejtettem a nevét.-Nevetett tovább. Mikor lenyugodott újra visszatért a keserű arca.

-Hé, kicsim. Mi lenne, ha megkérnéd az eladót, hogy tegye rá mindkettőt egy karkötőre?-Ajánlottam fel mire felragyogott az arca. Beleugrott az ölembe és megcsókolt.

-Ez jó ötlet, mit csinálnék én nélküled?-nézett rám dramatikusan.

-Valószínűleg, Niall kettő karkötőt kapott volna szülinapjára.-mosolyogtam.-Na menj fizetni. Még haza is akarok menni.-Állítottam fel az ölemből, ő pedig odaugrált a pénztárhoz. Imásom ezt a srácot.

Felvettem a kezembe a karkötőt és közelebbről is megnéztem. Teljesen ugyanaz volt. Ezüst, egy hamburger és egy gitár medállal. Na jó. A nyaklánc alapjáraton fura volt, hogy mit keresett itt. De ez a karkötő? Niall elvilleg sosem vette le. Pont úgy ahogy Harry se a nyakláncot. De akkor mit keresnek itt?