K-pop shipek

SeungBin (Stray Kids)

-Ezt nem hiszem el! Miért pont én? – mérgelődik Seungmin fel-alá járkálva a biciklitárolók előtt. A földön ülő Jeongin már kezd beleszédülni abba, hogy tekintetével követi barna hajú barátját.

-Minnie, az, ha folyamatosan mászkálsz, nem segít semmit. – próbálja jobb belátásra bírni. – Most már nem tudsz rajta változtatni sajnos. – rázza fejét a fiatalabb.

-De nem maradhatok vele kettesben! Múltkor is mi lett a vége! – rázza a fejét hevesen, visszagondolva a néhány hete történtekre.

Még mindig tisztán él a fejében az emlék, hogy Changbin magához húzza és megcsókolja, majd, ahogyan a keze végig siklik testén.

-Tetszik neked, nem? – kérdez rá Jeongin.

-Igen, de hülye nem vagyok. Tudom, hogy ő csak egy egyszeri kalandként gondol rám. Nem fogok utána jelenteni neki semmit.

-Ezt honnan tudod? Miért nem deríted ki?

-Szerinted a múltkori jelentett neki bármit is? Egyáltalán nem. Nem fogok vele csak azért lefeküdni, hogy utána el is felejtsen!

-Pedig ha múltkor nem jelenek meg, akkor lehet lefeküdtél volna vele... - motyogja félhangosan a vörös hajú.

-Ez nem igaz! – kezd heves tiltakozásba egyből Seungmin. – Hagyjuk. Elkísérsz legalább a lakásáig? – fogja könyörgőre. – Ha már a korrepetálás alatt egyedül kell maradnom vele, legalább kísérj el. Minek is kellet elvállalnom... Jó lett volna az a hármas töriből... - mérgelődik magába.

-Jó, jó, de akkor induljunk, mert elkésel. – tápászkodik fel a földről Jeongin.

A tanártól kapott cím alapján nem lakik messze Changbin, de a sok, hatalmas panelház között a két fiú, egyszer eltéved, mire odatalálnak.

Vajon a végzős fiú tud arról, hogy Seungmin jön hozzá korrepetálni, vagy neki nem is szólt a tanár? Végül is neki is csak utolsó órán mondták.

-Sok sikert! – öleli meg a barna hajút Jeongin. – Majd mesélj mi volt. – kacsint még rá, és ott hagyja a ház előtt.

Minnie nagyot sóhajtva keresi ki a nevet és csönget be. Nagyon, de nagyon nem akarja ezt. Már most tudja, hogy egyáltalán nem fog tudni koncentrálni, mert folyton az idősebbet fogja bámulni.

-Ki az? – szól bele egy rekedtes hang a kaputelefonba

-Kim Seungmin, az egyik juniorod. Angolt tanítani küldtek hozzád.

-Akkor haza is mehetsz. nem kell segítség megoldom egyedül.

-Na figyelj. – vesz mély levegőt Seungmin. – Én sem önszántamból vagyok itt, szóval légy oly kedves és engedj fel, mert mindjárt rám szakad az ég!

-Gyere...

Kattan a zár, és Minnie belép a lépcsőházba. Lassan lépked fel a lépcsőkön a második emeletig. Az ajtóban már a seniorja várja. Egy laza fekete pólóban és melegítőben.

-Essünk túl rajta. – invitálja be a lakásba.

Seungmin csendben követi, és legközelebb csak akkor szólal meg, mikor már leült a kisasztal mellé, és elővette a könyveit.

-Oké, mondd el, mi nem világos. Valamelyik igeidő, vagy a szókincs nem megy?

-Egyik sem. Nem is érdekel, miért kell angolt tanulnom? – mérgelődik Bin.

-Azt nem tudom, de akkor essünk neki az egyszerűbb igeidőknek először.

A kisebb felváltva magyarázott és csináltatott feladatokat a másikkal, mindeközben szemét le nem véve róla.

-Ne bámulj már folyamatosan. – szólal meg az egyik feladat megoldása közben Changbin.

-Nem is bámullak. – kapja el tekintetét a kicsi.

-Hogyne. Csak nem hiányolod az érintésem? – vonja fel egyik szemöldökét az idősebb.

-Álmodozz csak.

-Pedig akármit mondasz, élvezted. Különben nem könyörögtél volna többért.

-Hagyd abba. – pirul el Seungmin, és meg akarja dobni a másikat egy könyvvel de, az elkapja csuklóját és az ölébe rántja. A barna hajú megszólalni sem tud a meglepettségtől. Testét viszont jó érzés járja át, hogy újra megérintheti a nagyobbat.

-Nem. – húzza még közelebb magához csípőjénél fogva a másikat, és bár ismét engedély nélkül, de ajakira tapad.

Mindegy mennyire akart tiltakozni Seungmin, ebben a helyzetben nem tud, mert lehet, hogy nagy hiba, de élvezi. Most már az sem érdekli, ha csak egy egyszeri kaland lesz. Egyik kezét, lassan végig húzza Bin mellkasán, és lassan becsúsztatja pólója alá is. Élvezi, hogy keze a másik izmos hasát, és puha bőrét érinti. Changbin belemarkol a kicsi fenekébe, majd combjait kezdi el simogatni.

Nem sokáig vár, csuklójánál fogva húzza be a magasabbat szobájába és löki az ágyra. Minnie vágyakozva néz a fölé mászó fiúra, kezeit visszavezeti pólója alá, de gyorsan meg is szabadítja tőle. Bin az összes ruháját lerángatja az alatta lévőről, így a kicsi próbálja magát eltakarni, de a fekete hajú nem hagyja. Egyik kezével összefogja csuklóit feje felett, a másikkal testét járja be. Élvezi, hogy Seungmin nyöszörögve szenved alatta. Tagjára fogva csal ki belőle még hangosabb nyögéseket. Mikor elengedi csuklóit, Minnie egyből az idősebb hátába kapaszkodik, csípőjével aprót lök felfelé, hogy többet akar.

-Meg kapod, amit akarsz, ha leszopsz. – mosolyodik el perverzen.

Nem vár a fiatalabb, egyből a seniorja nadrágja után nyúl, megszabadítja tőle, és lassan szájába veszi egész méretét. Changbin hátra veti fejét az érzés miatt, nem tudja elhinni, hogy ez az ártatlannak tűnő fiú ilyet tud. Nem kell sok idő és érzi, hogy el fog menni, ezért felhúzza magához Seungmin-t.

-Mit szeretnél, mit tegyek? – suttogja közéjük az alacsonyabb.

-Tudod jól...

-Mondd ki! – mászik vissza a másik fölé, közben egy ujját elmeríti testében.

-Feküdj le velem... - motyogja pirulva Minnie.

-Milyen kis ártatlan. Ahogy akarod. – csatlakoztatja második ujját is.

Seungmin egyre gyorsabban kapkodja a levegőt, fejét hátra veti, ezzel egy jó lehetőséget kínálva Changbinnak, hogy nyakát kínozhassa. A harmadik ujjnál fájdalmasan felszisszen, de teste gyorsan ellazul az idősebb munkálkodása miatt. A következő, amire feleszmél, hogy a fekete hajú lassan elkezd benyomulni testébe. Szemeit összeszorítja, teste megfeszül a fájdalom miatt, de néhány perc várakozás után megszokja, és jelez Binnek, hogy elkezdhet mozogni.

Kettejük nyögései és bőrük csattanásának hangja tölti be a szobát. Changbin kellemes tempót felvéve mozog, míg Seungmin a hátába kapaszkodva nyögdécsel. Egy hangosabb nyögésnél, a fekete hajú csak egy pontra céloz, ezzel elérve, hogy a kicsi egy sikítással a hasára élvezzen. Az idősebb kihúzódik a kicsiből, ránt tagján néhányat, és ő is ráélvez a fiatalabb hasára.

Mindketten lihegve fekszenek az ágyon, de egyikük sem szólal meg. Most nem akarják elrontani a pillanatot.