Egypercesek

Galaktikus keletkezés

/az előző sztorim egy ÚJ verziója, egy magyar házi keretein belül/

Egy nap, amikor már kialakult a mágikus Ősrobbanás, életre keltek a bolygók, s egyetlen egy csillag: a Nap.
A bolygók szerették a Nap fényét, amely bevilágította a galaxist.

Ám ahogyan telt-múlt az idő, egy addig ismeretlen jelenség ütötte fel a fejét az űrben: csillagok jelentek meg, amelyek villámgyorsan repültek a bolygók felé. Az összes bolygó riadtan csapkodott össze-vissza, féltek a hullócsillagoktól: azt hitték, hogy tönkreteszi őket a sok-sok kődarab. A bolygók féltek, a Nap is megrémült, nehogy véletlenül megperzselje valamelyiküket. A világegyetem magatehetlenné vált egyetlen másodperc alatt...

De ekkor valaki megőrízte a hidegvérét, s a hullócsillagok felé sietett. Gyorsan elkapta valamennyit. A bolygók és a Nap csodálkozva néztek a bátor Földre. A Földbe csapódó csillagok egyre fényesebben ragyogva emberekké változtak. A bolygók csodálkozva figyelték az embereket, s ahogy a Földön egycsapásra zöld, fehér és kék foltok jelentek meg: a becsapódás által létrejöttek az életet adó kontinensek, vizek és felhők.
A Föld úgy gondolta, hogy megvédi a csillag-embereket, így kialakult az ózonréteg. Az emberek békében éltek a Földön, s kialakultak az állatok, amelyek a hű társaik lettek.