# 𝑺𝑻𝑹𝑨𝒀𝑲𝑰𝑫𝑺 || 𝑜𝑛𝑒 𝑠ℎ𝑜𝑡'𝑠 ; 🔞

MINSUNG

cím: bántalmazás
szintén csak írtam valamit

-H..Hyung ké..kérlek -kezdtem el könyörögni mikor már a kezem, fejem és a pólóm is véres volt. -, k..kérlek állj l..le! -sírtam fel fájdalmasan amikor megéreztem egy újabb ütést.

-Egyet kértem tőled de te még azt sem tudtad megcsinálni! -kiábalt rám mire összehúztam magam -Undorító vagy, hallod?!

A kapcsolatunk elején kedves volt velem, azt hittem tényleg szerelemből viselkedik úgy velem ahogy kell viszont ez egy idő után már átment bántalmazásokba. Az elején csak lelkileg majd fizikálisan, ez az első ilyen eset, hogy addig vert míg vért nem látott rajtam.

-Sa..sajnálom -kértem tőle folyamatosan bocsánatot de őt ez nem érdekelte, tovább ütött.

-Te tényleg azt hiszed, hogy velem lehet szórakozni?! -kapta elő a kést mérgében mire a légzésem elakadt.

-N..ne.. -sírtam el magam újra -Te..tedd le kérlek..

Egy ideig csak nézett rám majd a kést eldobta s kiviharzott a házból. Ezek után mélyen fel lélegeztem majd a megnyugvástól kezdtem el sírni.

Sosem gondoltam volna, hogy egy két évig tartó kapcsolat idáig fog fajulni. Lehet szeretett és szerelmes volt belém, de valami megváltozott benne és rosszabbra fordult a kapcsolat.

A véres szilánkok közül nagy nehezen felálltam majd elvonszoltam magam a házi telefonhoz s egyből tárcsáztam legjobb barátom számát. -Szia Jisung, mi az? -kérdezte kíváncsian mire kis ideig nem tudtam megszólalni hisz bűntudatom volt amiért nem hallgattam rá, két évvel ezelőtt.

-M..Min -sírtam fel újra -, kér..kérlek gyorsan gyere á..át -mondtam ki nehezen majd lefeküdtem a földre.

A telefont letettem majd vártam s vártam. A percek sőt másodpercek óráknak tűntek, úgy éreztem nem tudom tartani a szemeimet de annyi erő még volt bennem, hogy ébren tartsam magam addig míg Minho meg nem érkezik.

Ha nem tudnám tartani magam, lehet Jiwon hamarabb érne vissza és megerőszakolna vagy bármi más...

A szemeimből még mindig könnyek húltak, s egyéb helyeken pedig folyt a vérem. Annyira nem éreztem a végtagjaimat, hogy nem tudtam eldönteni hogy komolyak- e a sérülések vagy sem.

-Jisung! -rontott be valaki a házba mire megijedtem de utána rájöttem, hogy csak a barátom az. -Hol vagy Jisung? -kiáltotta el magát mire nagy nehezen visszamondtam, hogy a nappaliban.

Minho kissé elszörnyedve nézett végig rajtam majd hozzám szaladva emelt fel menyasszonyi pózban. -Mindjárt jövök -mondta ki mikor letett az ágyra.

Visszaérve egy elsősegély dobozt hozott majd újra hozzám sietve szét tépte a már így is szakadt ruháimat. Egy szál alsóban kezdte el elállítani a vérzést s ellátni a sérüléseimet. -Sajnálom Minho... -néztem rá fájdalmasan mire ő csak rám pillantott. -H..hinnem kellett volna neked... -fújtam ki a levegőt kissé szaggatottan.

-Az időt nem lehet visszafordítani, viszont annyit még megtehetsz, hogy feljelented a rákba ezt a faszt! -nézett rám mérgesen de azonnal rendezte az arcvonásait.

-Nem vészesek annyira, hogy korházba kelljen menni vele úgy hogy szerencséd -mondta halkan majd felállt az ágyról.

A szekrényemhez ment majd kivett belőle egy új pólót. -Próbálj felülni -állt mellém mire azt tettem amit kért. Mikor pedig felültem segített felvenni a pólót majd betakart a paplannal.

-U..ugye velem al..alszol? -néztem rá ijedten mire bólogatott párat.

-Nem hagynálak így itt és bármikor visszajöhet Jiwon úgy hogy -a mondata végére a kabátját ledobta maga mellé majd újra a szekrényhez ment.

Onnan kivette az itt hagyott rövid nadrágját majd semmivel sem törődve kezdett el vetkőzni. Én kissé piruló arccal fordítottam el a fejem hisz mindentől eltekintve Minho elég vonzó hisz izmos.

Mivel a szobában meleg volt így a pólóját is ledobta maga mellé majd úgy kezdett el felém közeledni. Nagyot nyelve figyeltem alakját s kockás hasát onnan pedig kezeit amiken az erek kiduzzannak.

Jiwon teljes mértékben elbújhat Minho mellett. Amióta ismerem Leet azóta bennem volt valami furcsa érzés de aztán jött Jiwon és újra felkavaródott minden bennem. Mivel Jiwon fél év után vallott nekem én naív módon igen is mondtam.

Nem kellett volna...

Lehet közre játszik a féltékenység, de az aggodalom nagyobb volt Minho szemében. Tudta milyen Jiwon hisz régebb óta ismeri ő mint én, mégis belementem a hülye játékába addig míg meg nem történt ez. Jiwonnak hittem míg a legjobb barátomnak nem, ez volt az a lépés ami felborította az életemet.

-Sajnálom -kértem újra bocsánatot mikor Minho a derekamat kezdte el simogatni jelezve, hogy igazán lefeküdhetnék.

-Jisung -sóhajtott fel.

-Nem Minho -fordultam hátra -, nem hittem neked akkor amikor kellett volna és ez lett belőle -mutattam végig magamon szipogva.

-Lényeg már az, hogy biztonságban vagy és nem lesz több ilyen -húzott magához közel mire belebújva nyakába viszonoztam meleg, biztonságot adó ölelését.

-Biztos? -kérdeztem ijedten.

-Biztos -túrt bele hajamba ami miatt megborzongtam – természetesen jó értelemben – és jobban Minhohoz bújtam.

Nagyot sóhajtva pedig kissé félve a bal kezemet felvezettem mellkasára majd onnan nyakára, s végül a hajába. Sosem kerültünk még ilyen közel egymáshoz, ha egymás mellett aludtunk akkor is tisztes távolságban.

-Jó érzés? -kérdezte mire nagyot hümmögtem. Jiwonnal hiába kerültem ilyen konktaktusba, nem éreztem azt amit most Minhonál. Szeretetet, biztonságot, meleget és még sorolhatnám.

-Szeretlek Minho -dünnyögtem érthetetlenül mire visszakérdezett. -Szeretlek -ejtettem ki újra majd annyira elváltam tőle, hogy a szemeibe tudjak nézni.

Minho csak mosolygott ami engem is mosolygásra késztetett majd annyit vettem észre, hogy az orrunk iszonyatosan közel vannak egymáshoz sőt már az ajkaink is súrolják egymást. -Csókolj meg -néztem a szemeibe majd újra az ajkaira.

-Megcsókollak -jelentette ki büszkén majd számra tapadt amit azonnal viszonoztam.

Úgy éreztem minden megszűnik körülöttem, és csak a finom, szenvedélyes de mégis lágy csókra tudok koncentrálni.

Az éjszaka folyamán nem egyszer csattantak el több lágy s szenvedélyes néha heves csókok amik majdnem áttértek másba. Úgy éreztem végre megtaláltam azt akit Jiwon helyett kellett volna választanom.

Ami késik nem múlik.

VÉGE