# 𝑺𝑻𝑹𝑨𝒀𝑲𝑰𝑫𝑺 || 𝑜𝑛𝑒 𝑠ℎ𝑜𝑡'𝑠 ; 🔞

MINSUNG

cím: 15:15

–Ezt nem hiszem el! -ültem fel idegesen az ágyamban mikor újra meghallottam a fájdalmas sikítást és sírást. Érdekes mert már 3 éve ebben a putri - ami mellesleg nem az - albérletben lakok és már 2 hónapja ezt hallgatom így már kezd bennem is felmenni a pumpa főleg, hogy csak este hallom. –Ki a fasz sikít az éjszaka közepén?! -szálltam ki az ágyamból majd a nappaliba mentem és csendben maradva kezdtem el hallgatózni de a hang továbbra is az én szobámból jött így már tudtam melyik szomszédról van szó.

Kérdő tekintettel hallgattam a hangokat hisz sosem láttam a férfin kívül abba a lakásba bemenni vagy esetleg kimenni. Még mindig idegesen kaptam magamra egy pólót majd egy papucsot felvéve mentem ki az atjón. –Nem igaz, hogy csak én hallom! -mormoltam magamnak majd az ajtó elé állva kezdtem el konkrétan dörömbölni.

A falnak dőlve vártam addig míg a csávó ki nem nyitotta az ajtót. –Megtennéd, hogy nem az éjszaka közepén válnátok vadállattá? -néztem rá komoly tekintettel. –Ha mégegyszer meghallok egy kibaszott hangot a mentő fog veled fütyülni! -fordultam meg majd visszamentem a házba. A papucsot ledobtam magamról úgy ahogy a pólót is majd visszafeküdve az ágyba vártam, hogy mikor érem el az álmok kapuit abban reménykedve, hogy nem hallok meg több hangot.

[...]

Reggel már az ébresztőmre keltem fel amit nyűgösen kinyomva ültem fel az ágyon. A szemeimet megdörzsöltem majd ki is keltem a meleget adó ágyból s el is kezdtem öltözni. A fürdőben elvégeztem minden teendőt majd mindent összepakolva hagytam el a lakást egyenesen az alattam levő szintre ahol Hyunjin lakik párjával, Felixel. Az ajtón bekopogtam majd a fejemet az ajtó melletti falnak döntöttem s behunyt szemekkel vártam barátomra aki hamar ki is jött. –Már megint nem aludtál a hangtól? -kérdezte Hyunjin mire hevesen megráztam a fejem.

–Kezdem azt hinni, hogy csak képzelődök mert valahogy rajtam kivül senki nem hallja! -mondtam mérgesen majd a lift felé vettük az irányt ahova beszállva mentünk le a földszintre. –Mi a faszt csináljak Hyunjin?! -fordultam felé nyűgösen.

–Talán szólj Chan és Changbin Hyungnak? -nézett rám kérdően. –Az egyik kibaszott őrnagy a másik meg alezredes, simán megtudják nézni! -a szám felvett egy O alakot hisz igaza van.

–De okos vagy Hyun! -mondtam mosolyogva s szidtam magam hogy eddig ez nem jutott az eszembe.

–Melyikben leszel? -kérdezte Hyunjin mikor beértünk az épületbe.

–Ötös, te? -kérdeztem vissza mire hetest mondott. Mind a ketten elmentünk a táncteremhez majd belépve levettem magamról a táskát s elkezdtem bemelegíteni. Melegítés után pár táncot lenyomtam amiket majd be kell gyakoroltatni a gyakornokokkal.

Miközben vártam a telefont a kezembe vettem majd egyből Chant kezdtem el tárcsázni. –Szia Minho, miújság? -kérdezte egyől.

–Tudnál ma éjszaka segíteni? -kérdeztem tőle mire gondolkodni kezdett. –Csak mert kéne azért egy rendőr segítség is... -mondtam mire gondolkodni kezdett.

–Tudok mert éjszakás vagyok, mi lenne az? -kérdezte mire mindent elmondtam neki egytől egyig.

–Tehát olyan mintha valakit bántalmaznának? -kérdezte mire hevesen helyeselni kezdtem. –Ha éjszaka hívsz akkor megyek Changbinnal!

–Rendben csak nagyon halkan gyertek! -mondtam. –És köszönöm Hyung! -köszöntem meg majd egy köszönés után letettem hisz a gyakornokok megérkeztek így a munkám is elkezdődött.

[...]

A munkát este nyolckor hagytam abba úgy ahogy Hyunjin is így együtt mentünk haza. –Majd jövök leskelődni! -mondta halkan nevetne mire vállon ütöttem.