Skarlát vörös szempár (Bakugou x Reader)

🔮1.fejezet🔮

1 hónappal korábban

(Név) az ébresztő óra hangjára ébredt, azaz inkább riadt fel, ahogy minden egyes reggel. Egyrészt azért, mert nyári szünet volt a suliban, így nem kéne megszólalnia. Másrészt pedig azért is ijedt fel, mert még a halottak is felébrednének, akkora ricsajt csap az átkozott szerkentyű, amit persze lehetetlen volt összetörni, hogy elhallgasson, mivel varázslat védte. Az anyja boszorkány mágiája pontosabban. Épp ezért lehetetlen volt összedarabolni, elégetni, kidobni az ablakon, vagy akár a tó mélyére küldeni.

Miért is lehetetlen?

Amiatt mert a lány mindegyik módszert kipróbálta, ám de  azaz átkozott szerkentyű minden reggel pont ugyanott jelent meg ahova az anyja letette és hangosan rikoltozott. Varázslat védte, pont ahogy (Név) anyja megmondta.

Egy kívülálló talán megdöbbene ettől az egésztől, de (Név) nem, ő ugyanis beleszületett ebbe. A lány boszorkány volt, ahogy az anyja, a nagyanyja, a nagynénjei és családja minden tagja. Az apja volt az egyetlen, aki nem rendelkezett mágiával, ő csak egy egyszerű ember volt.

(Név) ásítva felült az ágyon, majd lenyomta az ébresztőt. Szándékában állt visszafeküdni, amit meg is tett, de alig hogy a párnára hajtotta fejét és lehunyta szemét, kinyílt a szobája ajtaja.

- Tudtam! - kiáltott fel a női hang hangosan, mire a lány ijedten nyitotta ki szemét és az érkezőre kapta fejét, aki nem más volt, mint a nagynénje, Akane - Tudtam, hogy visszaalszol. Látjátok, milyen jó látnok vagyok? Pedig mindannyian kritizáltok! - szólt hátra a nő diadalittasan attól, hogy valóban rajtakapta a lányt.

- Nénikém, ez nem látnoki képesség. Egyszerűen csak hallottad az ébresztőt és feljöttél megnézni kikeltem e már az ágyból, mert hogy minden reggel vissza próbálok aludni és te ezen rajta kapsz - motyogta a lány álomittas hangon, lecsukott szemekkel.

- Már te is kritizálod a jósnői tehetségem? - tette csípőre kezét a vörös hajú boszorkány. - Na, várj csak, most jósolok neked és meglátod...

- Akane, minden egyes nap jósolsz a gyereknek, de soha nem jött be egyik jövendölésed se - lépett be ekkor ( Név) anyja  a szobába kecsesen és légiesen, mint egy balerina. - Legyen eszed és add fel. A te tehetséged másban rejlik, húgom,  és nem a jóslásban. Azt inkább hagyd meg anyának és nekem. Te meg foglalkozz csak a gyógyítással, hiszen ahhoz értesz a legjobban.

Akane csak legyintett egyet, mint mindig, ha nővére arról beszélt szerinte mi az ő tehetsége. Láthatóan egyáltalán nem érdekelte mit mond a családja, mert ő soha nem azt tette, amit mondtak neki. Épp ezért (Név) felé fordult és úgy tett, mintha nővére nem mondott volna semmit. Ezután a lány azt vette észre, hogy nénikéje pupillái kitágultak, majd egy darabig csendben állt ott és csak a semmibe bámult.

- Akane? - érintette meg vállát (Név) anyja, de rögtön utána el is kapta kezét. Mivel látnoki ereje volt, rögtön megérezte, hogy testvérének víziója, azaz látomása támadt. Nem akarta, hogy magával rántsa Akane lelki világa, mert hajlamos volt arra, hogy belezuhant más emberek álomképébe amiből elég sokszor nehezen tudott kikászálódni.

- Akkor is mondd azt, hogy nincs jósnői tehetségem, mikor a skarlát vörös szempárral fogsz találkozni - szólalt meg végül Akane és mélyen belenézett unokahúga (Sz/Sz) íriszeibe.

- Skarlát vörös szempár? Kire gondolsz, nénikém? - kérdezte a lány pislogva.

- Azt nem látom, kihez tartozik csak azt tudom, hogy az a szempár bajt fog hozni rád - mondta a nő továbbra is őt nézve. -  Kerüld el jó messzire őt, mert ha közel engeded magadhoz, ha hagyod, hogy a szíved győzőn az értelem helyett, akkor ő lesz az, aki a veszted okozza. Te vagy nemzetségünk utolsó boszorkánya, ezért ne feledd, nem bízhatsz meg senkiben, főleg nem a skarlát vörös szempár tulajdonosában.