I wanna be yours- |JK.|

1. - Szombati programok

Jungkook:

Az élet rettenetesen furcsa és kiszámíthatatlan. Hetekkel ezelőtt ha valaki megkérdezett volna arról miként képzelem el a jövőmet, gondolkodás nélkül rávágom: ha eljön az ideje, bevonulok teljesíteni a kötelező katonai szolgálatot, ha tetszik, esetleg hivatásos katonának is állok. Megvárom amíg lecseng a körülöttem kialakult őrület, megismerkedem egy rendes lánnyal, majd valamikor családot alapítunk. Egyszer valamikor. Természetesen a páromról is konkrét elképzelésem volt. Tökéletes alakú, simulékony modorú, gyönyörű, vicces, házias és anyagilag független lány, akivel bátran tervezhetek.

Teljesen jó tervnek tűnt.

Aztán minden köddé vált és a jövőképem gyökeresen megváltozott, álmaim asszonyának álomképével együtt. Bölcselkedhetnék itt a kiszámíthatatlanságról és a sorsról, felesleges lenne. Inkább elmesélem azt, hogyan zúgtam bele egy olyan nőbe aki még csak meg sem közelítette a tökéletesen elképzelt lányt akivel gyerekes fejjel egy olyan jövőt tervezgettem amelyet talán sosem akartam igazán.

Szombat reggel Bam éktelen ugatására kelni nem tartozott a pihenéssel tervezett hétvégém programjai közé. Minimum délig aludni akartam, aztán rendelni valami kaját és Netflixezni. Persze kutyusom ezt másképp gondolta. Szenvedő nyögéssel kecmeregtem ki a jó meleg paplan alól, majd szemeim dörgölve lecövekeltem a fel s alá rohangáló, felspannolt eb mellett.

- Bam! Fejezd be, légyszíves - kérleltem.

Esze ágában sem volt engedelmeskedni, sőt immáron ugrálva, mancsait az ablaküvegnek támasztva ugatott még hangosabban. Csodálatos.

- Jó, leviszlek - adtam meg magam.

Természetesen sejtettem miért lett számára ennyire fontos az a tetves reggeli séta, de nem akartam elismerni a tényét annak, talán kicsit én magam is vártam a viszontlátást. Sietősen átöltöztem egy kényelmes szabadidőbe, aztán cipőt húztam. Bam az ajtó előtt csaholt, boldogan a nyilvánvalótól, lemegyünk végre. A pórázt feleslegesnek véltem, hiszen Bamie az esetek többségében kifejezetten szófogadó kutya volt. Az már más, hogy ez határozottan nem az az eset volt. Alig nyitottam ki az ajtót, előre rohant egész a liftig, ott toporogva türelmetlenül, körbe-körbe forgolódva. Mosolyogva ingattam fejem lelkesedésén. Lustán megnyomtam a lift hívó gombját és vártam. Bam jóformán fellökött, úgy sietett be abba, aztán szinte remegve toporzékolt mellettem míg a földszintre értünk. Ott ismét kilőtt és már nem is aggódtam az irány miatt, tudtam merre tart. Komótosan követtem a kutyámat, aki követhetetlen tempóban szaladt egyenesen előre, majd átugrotta az egyhúszas kerítést és vidám gyerek kacajjal kísérve a homokozóban landol. Boldogan nyaldosta a két gyereket, kik úgy örültek neki, mintha Bam lenne a húsvéti nyuszi.

- Kávé? - kiáltottam oda a padon ücsörgő nőnek, aki válaszként bólintott.

Öreges sóhajjal váltottam irányt a lakótömb alján kialakított kis kávézóba. Bam miatt nem aggódtam, ilyenkor el sem lehetett robbantani a kölykök mellől. Kikértem két kávét, valamint két szelet csokit a törpéknek és folytattam utamat a játszótér felé. Nem hittem volna, hogy a szombat reggelre tervezett pihenésemből játszótéri bandázás lesz egy harmincas elvált anyukával, ám annyira azért mégsem bántam. Ajkamon bujkáló mosollyal léptem be a kiskapun, majd telepedtem le a nő mellé, átnyújtva neki a kávét. A trió időközben azzal szórakozott, hogy Bam veszettül ásni kezdett a homokozóban, a két gyerek meg abból próbált minél nagyobb várat építeni.

- Nem számítottam rátok ilyen korán - törte meg a csendet Lola.

- Én sem - húztam el számat - Aludni akartam volna.

- Bocsi - nevetett.

Mosollyal számon megráztam fejem, hiszen nem az ő hibája, hogy Bam megőrül a gyerekeiért. Lola Kim néhány héttel ezelőtt költözött be a felettem lévő lakásba és azóta Bam érthetetlen okból kifolyólag rajongott értük. Őszintén szólva, eleinte furcsának véltem őket. Sosem láttam az apát és Lolat inkább bébiszitternek tippeltem volna, mintsem egyedülálló anyukának. Aztán megismerkedtünk - hála Bamnak - és megtudtam róla néhány dolgot. Rettenetesen messziről költöztek ide, konkrétan Magyarországról. Lola anyukája magyar, apja pedig koreai, ráadásul övé az egész lakókomplexum amiben élünk. Lola nem volt az a tipikus mintaanyuka vagy túlaggódó típus és nem is szimpatizált az ilyen nőkkel. Laza volt, vicces, sokszor gonoszul szarkasztikus és vagány. Nem rejtette véka alá a véleményét és ez titkon tetszett benne.

- Jaj ne - nyögte mögém pillantva.

- Mi az? - fordultam hátra, követve tekintetét.

Song AeCha közeledett felénk öles léptekkel, nyilván azzal a szent elhatározással, most jól kioktat arról, kutyának tilos a játszótér területén tartózkodni. Tudtam, mert párszor már végig hallgattam Mrs. Tudálékos nőszemély bölcselkedését ezt illetőleg.

- Félix, Lili, Bam! Gyertek, megyünk- suttogta sürgetve a bandának.

- Jó reggel Szomszédok! - kurjantotta AeCha meggátolva a menekülést.

- Bassza meg! - sziszegte Lola.

- Jó reggelt Mrs. Song - üdvözöltem műmosollyal.

- Nézze Mr. Jeon - kezdte őszinte, valamint mérhetetlen ellenszenvvel nekem címezve mondandóját - elhiszem, hogy ahonnan jött, ott maga az Isten, mindenki számára a nagybetűs Idol, de itt szabályok vannak, amiket önnek is kötelessége betartani. Kutyát tilos bevinni a játszótérre! Alig néhány méterre van egy pompás kutyafuttató. Hovatovább emlékeztetném, hogy az ebe egy harcikutya, ami megkívánja a pórázt és szájkosarat.

- Elnézést Hölgyem - sóhajtottam fáradtan.

- Utolsó alkalommal figyelmeztettem Mr. Jeon- szegte fel az állát- Egyébként, nem hiszem, hogy Miss. Kim az ön korosztálya - tette hozzá.

- Maga most leöregezett engem? - csattant fel sértetten a nő.

- Dehogyis Kedvesem, pusztán arra kívánok célozni, hogy nem hiszem, egy ilyen éretlen kölyök koncertélményeire vagy kíváncsi szombat reggel- vetett rám lesújtó pillantást.

- Kikérem magamnak! - egyenesedtem ki - Én egy érett, felnőtt férfi vagyok! Saját keresettel, kocsival, lakással, diplomával meg mindennel.

- Hát persze- horkantotta és hátat fordítva elsétált.

Morgolódva halásztam elő a zsebemben rejlő mobilomat, tárcsázva azt, aki megoldhatja ezt a nőszemélyes gondot.

- Most mit csinálsz? - ráncolta homlokát Lola.

- Megmondom anyámnak - vágtam rá, mire nevetésben tört ki.

- „Érett, felnőtt férfi" - visszhangozta iménti szavaimat.

- Egyébként sem tudom, mi a franc baja van velem - morgolódtam.

- Be szeretne mutatni a fiának - mondta vidoran.

- Engem? - hökkentem meg.

- Engem te hülye - csapott vállon.

- Óh... - nyögtem enyhe sokkal.

Lelki szemeim előtt megjelent a kép, miként Lola megismerkedik Mrs. Song egy szem fiacskájával, tökre jól működik közöttük a kémia meg minden és többé nem bandázunk együtt, nem beszélgetünk többé és csak köszönni is csak messziről fogunk egymásnak. Némiképp ez lesújtott. Szerettem velük lógni.