I wanna be yours- |JK.|

6. - Felelősség

Jungkook:

Elmentem edzeni, főztem, levittem Bamiet sétálni, aztán megint edzettem. Mindhiába. Képtelen voltam megnyugodni és beletörődni abba, Lola másé legyen. Egy gyors zuhany, valamint röpke húsz perces fel s alá járkálás után Bammal a nyomomban a szomszédos lakás felé vettem az irányt. Becsengettem és közben elhatároztam, nem hagyom magam eltántorítani. A nő füléhez tartott mobillal nyitott ajtót, amin be is mentem, becsukva magam után. Bam persze rögtön szaladt a nappaliban játszó gyerekekhez.

- Nem, természetesen nem probléma, megértem - mondta Lola komolyan a beszélgető partnerének és hanglejtéséből arra következtettem, hivatalos a téma.

Nem kívántam zavarni, így csatlakoztam a trióhoz. Félix édesen mosolyogva telepedett az ölembe, úgy építve tovább a kockákból álló várat.

- Milyen volt az ovi skacok? Lili szuperhős hercegnő rajzoltál ma is valami szépet? - néztem a kislányra aki épp tiarát aggatott Bam fejére.

Kérdésemre elszaladt, majd a hátizsákjából előkotorva egy papírt nekem adta azt. Széthajtogattam és elvigyorodtam a négy emberke formára, mellette pedig a jól felismerhető kutyára.

- Ez itt anya, ez Félix, ez én, ez te, ez Bamie- sorolta mutogatva - Neked csináltam.

- Hát ez valami gyönyörű lett Lili. Köszönöm- pillantottam rá hálásan.

- Én mem jajzi - mondta Félix elmélyülve az építgetésben.

- Semmi baj, majd rajzolsz holnap- simogattam meg fejét.

- Mem - ingatta kobakját- Mem tudi jajzi. Féjisz szok dojog obiban. Mem éji já.

Nevetnem kellett a kisfiú indokán, miért nem rajzol az óvódában. Sok a dolga és nem ér rá.

- Oda adtad Jungkooknak a rajzodat Kincsem? - jött oda Lola hozzánk miután leszakadt a telefonról.

- Igen és nagyon gyönyörű lett- bólintottam Lilire nézve, aki erre szégyenlősen mosolygott- Nem szülőin kéne lenned? - lestem a nőre.

- Lemondták. Onnan hívtak- sóhajtott- Te? Jöttél kajálni, mi? - tippelt.

- Valójában azért jöttem, hogy beszéljek veletek. Tegnap felhoztam neked egy bizonyos témát és a válaszod aggaszt. Szóval, arra gondoltam, megpróbálhatnánk azt, egy hétig többet lennék veletek és besegítenék a gyerekekkel, házimunkával, mindennel. Tesztelnénk hogyan működünk együtt.

- Mint egy család? - ragyogott fel Lili arca.

- Nem! - gátolt meg Lola a helyeslésben - Kelj fel! - ragadta meg pólómat, húzva felfelé.

Finoman arrébb tettem Félixet és követtem az ideges nőt a hálószobáig, melynek ajtaját becsukta. Sejtettem, veszekedés lesz, méghozzá nem is kicsi, mégsem tudtam elvonatkoztatni attól, milyen széles az ágya, milyen jól elférnék ott én is és milyen „Lola illat" leng körbe mindent.

- Na idefigyelj Jeon JeongGuk! Nem állíthatsz be csak így és adhatod elő ezt a szöveget a gyerekeim előtt, akik nyilvánvalóan csípnek téged - oktatott ki, de valahogy képtelen voltam elszakítani tekintetemet az ágyról.

- Amióta ide költöztél voltál együtt valakivel?

- Mi van? Most nem ez a téma - csattant fel.

- Aludt már abban az ágyban férfi veled? - böktem állammal az említett bútorra.

- Nem- felelte zavartan - De rám figyelnél végre?

- Csak rád figyelek - néztem egyenesen szemeibe, mire nagyot nyelt.

- Nem... nem mondhatsz előttük ilyeneket - fonta össze karjait mellkasa előtt.

- Ma voltam Taehyungnál beszélni erről. Kettőnkről.

- És? - vonta össze szemöldökeit.

- Le akartak beszélni róla. Hogy két gyereket venni a nyakamba túl nagy felelősség- meséltem.

- Igazuk van - helyeselt.

- Nem, nincs. Jimin úgy jött össze Sashaval, hogy ott volt Eliza, akit hivatalosan is örökbe fogadott, így az apja. Bizony, Park Jimin házas és van egy öt éves lánya akit imád. Taehyung szintén úgy jött össze Elizabettel, hogy már volt egy lánya, Lotti. Azóta összeházasodtak és Liz bármikor megszülhet. Taehyung tisztában van azzal, milyen helyzetben vagyok, ő sem volt képes elengedni Lizt és lemondani róluk. Én sem vagyok. Nem fogom végignézni, hagyni pedig végképp, hogy megismerkedj valami idiótával és családosdit játszatok. Az ott az én ágyam lesz, - mutattam rá- Félix és Lili - intettem a nappali irányába ezúttal - pedig az én felelősségem és nem, nem tudsz meggyőzni az ellenkezőjéről Kim Lola, mert te is az én felelősségem leszel.

- Mi a picsa? - lehelte Lola döbbent arccal mikor elhaladtam mellette.

Nem vagyok hülye, ahogyan a gyerekek sem. Nyilvánvalóan érzik a körülöttük kialakult feszkót, így hogy eltereljem a figyelmüket és megnyugtassam az engem szuggeráló kissé ijedt törpéket, vidáman rájuk mosolyogtam.

- Ki segít nekem vacsit csinálni?

- ÉN! - kiáltották egyszerre sokkalta jobb kedvűen.

- Előtte kézmosás- csaptam össze tenyereimet a fürdőbe terelgetve őket.

Felálltak a kis székre a mosdó előtt, egymás mellé, szorgosan beszappanozva kis kezeiket és hirtelenjében veszett nagy késztetést éreztem arra, puszit nyomjak a fejükre. Annyira édesek voltak.

- Nutti pacsacsaj? - pislogott Félix nagy szemekkel.

- Az mi? - lestem segélykérőn Lilire.

- Nutellás palacsinta- fordított.

- Áh - világosodtam meg - Akkor nutellás palacsinta lesz a vacsora- jelentettem be.

- Hujjá - örvendezett a kisfiú.

Félixet cipelve, Lili kezét fogva vonultam a konyhába, nem törődve az anyjuk rosszalló tekintetével.

- Menj, fürödj meg vagy valami- mondtam neki előszedve egy tálat - Ne izélj már, elboldogulok velük.

- Nézd- tett elém a kislány egy instant palacsinta alapport, melyet csak tejjel kellett elkeverni és kisütni.

- Köszi Szuperhős hercegnő- pusziltam meg feje búbját- Viszlát Anya! - néztem célzatosan a nőre, aki erre bizonytalanul, de végre eltűnt a fürdőben.

- Veszekedtetek anyával? - kérdezte halkan Lili.

- Nem bébi, csak anya most egy kicsit mérges rám - mosolyogtam rá.

- Miért? - faggatózott tovább.

- Mert nagyon szeretnék veletek lenni, de szerinte ez nem jó ötlet.

- Biztosan fél. Apa is sokat volt velünk, de aztán elment és nem jött haza többé.

- Sajnálom Kincsem, de hé- guggoltam le elé- én nem megyek sehová. Nem vagyok buta, apukátok pedig egy nagyon buta ember.

- Bam is velünk marad? - tudakolta reménykedve.

- Hát persze- simogattam meg pofiját, kicsalva egy hercegnős mosolyt.