Stargirl (PeterParker ff)

1

A szobámban hallgatam a zenét mikor hangos kiabálás csapta meg a fülem. Tudtam mit kell tennem. Fogtam a hátizsákom amibe minden fontos dolog össze volt készítve erre az esetre. Gyors pulcsit húztam és cipőt.
-Kicsim fuss!-kiabálta anyám mikor be rontott a szobámba. Nagyot nyelve kimásztam az ablakon.
-Úgysem menekülhetsz el!-kiabált utánam bátyám. Le másztam a tűzlétrán és futásnak eredtem. Egyetlen egy ember segíthet nekem. A Bosszúállok torony felé vettem az írányt azonnal. Késő délután lehetet már mert kezdet sötétedni.  Hirtelen fény jelent meg mellettem. Jaj ne. Apa botja vagy minek hívja. Apám Starman. Ezek szerint viszont meghalt és a bot jött engem védeni. Kezembe vettem és úgy futottam tovább.
-Hidd el látlak hol vagy ne aggódj.-a fejemben halottam testvérem hangját. Nem, nem fogja velem ezt csinálni. Nem figyeltem oda rá csak futottam tovább. Hátra néztem és akkor vettem észre hogy már követ engem. Ekkor a bot allám szállt és felrepült velem. Tudta hova kell vinnie.
-Szóval így játszunk. Te is utánuk fogsz menni.
-Tűnjön el a fejemből.-mondtam neki de semmi haszna. Nem szabad hallgatnom rá. Ekkor megláttam a Stark tornyot. Alig hittem el hogy itt vagyunk. A bot le tett engem az udvara mikor riasztó szólalt meg. Megijedtem mert az összes Bosszúálló  kint is volt vagy 2 percen belül. Mindenki engem nézett.
-Azt hiszed most biztonságban vagy. Pedig mekkorát tévedsz. Találkozunk még húgi.-ezzel eltűnt testvérem a fejemből. Össze rogytak a lábaim és a földre estem. Még csak most tudatosult bennem hogy.....hogy meghaltak.
-Mi ez a hang za.....
-Courtney?-fel kaptam a fejem. Tony Stark apám nagyon jó barátja. Már sokat harcoltak együtt.
-Tony.-mondtam sírva és hozzá rohantam a bottal a kezembe. Magához szorított és nyugtatott.
-Sssh semmi baj...
-Mi? Nem! Igen is van baj megölte Őket Tony. Megölte anyát és apát a bot is csak azért van velem.-Tony nem tudta mit is mondjon, csak bámult.
-Megoldjuk Téged nem fog bántani.-mondta biztatóan. Mindenkit vissza küldött, de nem aludni hanem beszélni. Be mentünk a hatalmas épületbe azon belül pedig egy nagyobb terembe ahol rengeteg szék volt és egy hatalmas asztal középen. Tárgyaló szoba. Tony mellett haladtam folyamatosan. Be állt a szóba végébe ahol egy hatalmas monitor volt mögötte. Mindenki bejött és le ült egy székre. Én meg Tony állunk.
-Szóval Bósszúállok be mutatom nektek Courtney Whitmore-ot Starman lányát.
-Akkor te vagy Stargirl?-kérdezte Steve, Amerika Kapitány
-Ismertem a nagyapád.  Ő is már Starman volt akkor.
-Viszont Courtney most nagy veszélyben van a testvére gonosz és el akarja venni az életét.....-mivel látam Tonyn hogy nehezen megy neki ez az egész át vettem. Két kezemmel az asztalon támaszkodtam.
-Szóval a bátyám úgy szerzi az erejét ha öl. Minden kioltott élet neki erő főleg ha hősöket ől. Tud gondolatott olvasni és bele férközik az elmédbe és az örületbe hajt addig hogy te magad öld meg magad. Neki viszont mostmár más kell és az a bot. De ha ezt megkaparintja ki szabadít mindenkit a gonoszok ligájából és akkor vége mindennek.-mindenki csak halkan figyelt főleg azért mert Tony szavába vágtam.
-Courtney...?-jött egy későn jött személy. Egy fiatal srác. Mikor beljebb jött azonnal felismertem.  A legjobb barátom Peter Parker. Oda futottam és a nyakába ugrottam sírva. Nem értett semmit de magához húzott szorosan.
-SSH. Semmi baj. Tudom megtörtént de biztonságban vagy.-halkan a fülembe suttogta. Nagyon jól estek szavai.
-Mr. Parker. Örülök hogy ide tévedt.-Tony zavart meg minket. Azonnal szét váltunk ő helyet foglalt én pedig vissza sétáltam Tony mellé.
-S..sajnálom Mr. Stark. Tudja May néni....
-Jó jó mindegy. Máskor ne kés de amint láttom te tudsz mindent.-fél szemmel rám nézett. Épp a könnyeimet törölgettem.
-Na jó most viszont mindenki menjen el  le feküdni mivel már későre jár  majd holnap beszélünk még. Courtney te nyugodtan menj fel a szobádba.-Tony rám mosolygott majd kiment. Igen mikor még nem laktak itt a bosszúállok apával sokat jártunk ide és volt hogy itt is aludtam. Nagyon megszeretem Tonyt. Szóval Ő pedig csinált nekem egy szobát. Mindenki szépen lassan elhagyta a termet így én is ezt tettem. Viszont én nem a szobámba mentem hanem az udvara.
-Most mégis mi tévő legyek?-kérdeztem a csillagoktól.
-Csak te maradtál nekem.-itt már a botthoz beszéltem
-Nem vagy egyedül.-megijedtem mert úgy tudtam egyedül vagyok. Hirtelen hátra kaptam a fejem de menyugodtam mert csak Peter volt az. Oda sétált mellém és megfogta a kezem.
-Nem vagy egyedül. Mi itt egy család vagyunk és mostmár te is ide tartozol.
-Nekem nem kell még egy család. Peter én...
-Tudom... Sajnálom amit tettem veled. Nem...nem volt szép.
-Nem volt szép? Peter összetörted a szívem mert én tényleg szeretelek....sajnos még most is.-a végét csak el suttogtam remélem nem hallota meg. Nem mondott semmit ezért ott hagytam és felmentem inkább a szobámba aludni. Ez egy nehéz nap volt és sajnos mostantól csak nehezebbek lesznek....