Egy átlagos lány nem átlagos napjai

A kezdetek

-De! Én bízok benne! Kordában fogja tudni tartani az erejét!
-Mester! Gondolja meg! Itt van még Jessica! Alkalmasabb jelölt, arra, hogy egy ilyen komoly varázserőt megkapjon!
-Caspyan! Tudod jól, hogy Jessica az unokahúgom és a törvénykönyv kimondja, hogy családtag nem birtokolhat varázserőt! Marad Amelia, kész pont! Tökéletes jelölt!
-Rendben Mester, ahogy akarja..Akkor kiküldöm neki az órát...
Ez a párbeszéd hallatszott a portálon túli misztikus könyvtárban. Az emberek évek óta próbálják megtalálni a titkos portált, de eddig senki nem járt sikerrel...De hogy jön a képbe Amelia, a főhősünk?
Hamarosan meglátjátok!
——————————————————————————
-Uramisten hány perc van még ebből az órából!?Halálra unom magam! Casie, Casieee!-suttogta Amelia a legjobb barátnőjének, aki látszólag ugyanúgy unta az órát, mint ő.
-Amelia, mivan? Halkabban még meghallja a tanár!
-Jó oké, de hány perc van vissza?
Casie az órájára pillantott.
-Hát nem szolgálhatok jó hírekkel..még 20 perc
-Jesszusom! Az nagyon sok!-kiáltott fel Amelia.
Casie a homlokára csapott.
-Amelia Silver mi a gond kisasszony?!-vonta kérdőre William tanár úr, a történelem tanár.
-Jaj, elnézést tanár úr csak...csak elszörnyedtem milyen régen volt az Ipari Forradalom!-próbálta menteni a menthetőt.
-Amelia..ugye van fogalmad arról, hogy most nem is ezt tanuljuk?
-Persze, persze, hogy van! Csak így eszembe jutott.
A tanár felhúzta a szemöldökét, de szerencsére visszament a táblához és folytatta a végtelennek tűnő, unalmas magyarázást.
Végre megszólalt a szabadságot jelző csengő!
Amelia és Casie úgy rohantak ki a teremből, mintha kikergették volna őket.
Iskola után beültek a kedvenc kávézójukba, ahol már szinte törzsvendégek voltak. Mindennap itt írtàk meg a házi feladatot és itt beszélgettek sok sok órát.
Most "csak" 3 órát maradtak, mert Amelia-nak haza kellett mennie, ugyanis estefelé jöttek a rokonaik.
Amelia elbúcsúzott barátnőjétől és sietősen hazafelé vette az irányt. Szerencsére közel lakott az iskolához így gyalog öt perc alatt otthon volt.
-Szia anya!-lépett be lakásuk ajtaján.
-Szia Amy!-anyukája kiskorától kezdve így becézte.-Milyen volt a napod?
-Elfogadható.-érkezett a rövid válasz.
-Ez mit takar?-nevetett az anyukája.
-Jaj anyaa! Csak sima, átlagos sulinap volt!
-Jó rendben. Készülj, nemsokára itt vannak a nagybácsidék!
Amy benyitott a szobájába és ledobta iskolatáskáját a földre, majd bevetette VOLNA magát az ágyba, ha nem látott volna, meg egy aranyló tárgyat a paplanja alatt. Sietve megnézte. Láss csodát, egy aranyóra volt ott! De nem járt...mutatóit mozgatni lehetett, meg valami furcsa szöveg volt rajta.
Vajon mi lehet ez?..ötlött fel a kérdés a lányban.
Elárulom. Az élete gyökeres megváltoztatója volt...

———————-Folytatás hamarosan!!————————