charmed

2. rész

Phoebe szemszöge

Éppen az árnyak könyvét lapozgattük mikor Leo betoppant de nem volt egyedül. Egy magas sötét hajú fiú ácsorgott mellette és értetlenül tekintett körbe.
-Szia Leo ki az idegen?-kérdezte Piper mellé lépve és egy csókot adva az arcára.
-Ő itt Ethan egy újonc. Én készítem fel-mondta a fiúra tekintve és a biztatóan a vállára tette a kezét.
-Ezt a terepváltást még mindig nem szoktam meg.-mondta majd a szemembe nézett. Éreztem a benne lévő félelmet és kételyt. El akart menekülni mégis magabiztosan ácsorgott a padlás közepén.
-Szóval ez azt jelenti hogy te.. - lépett mellem Prue és szürke tekintete Ethant páztázta.
-Meghaltam igen.-vágta rá de érzelmei úgy tomboltak hogy csak nagyon nehezen tudtam lépést tartani vele.
-Nyugalom itt biztonságban vagy-vettem át a szót mikor a fejem elkezdett sajogni.-Ne haragudj de az érzelmeid túl...kesze kuszák.-dörzsöltem meg a halántékomat.
-Tessék?-húzta össze a szemöldökét.
-Ohh igen. Ethan bemutatom a varázsvilág legerősebb boszorkányait-mutatott ránk mire én csak elmosolyodtam.-Ő itt Prue. Az ereje sok oldalú. Telekinézis asztrális kivetítét és lebegés. Aztán Piper aki időt fagyaszt és bármit felrobbant. Ő pedig Phoebe Halliwell és azért mondta hogy kesze kuszák az érzelmeid mert ő szó szerint érzi is azokat. Érző valamint látja a jelent és a múltat.

A fiú egyre zavartabb lett. Zavarba jött tőlünk és az egész szituációtól.
-Nagyon örvendünk Ethan de ha megbocsájtotok van egy kis Démon problémánk-sétált vissza Prue a könyvhöz és tovább lapozgatta.
-Várj...azt mondtad Démon?-kerekedett el a fiú szeme elkerekedett

*Ethan szemszöge

Phoebe válaszolni akart mikor gyereksírás ütötte meg a fülem.
-Baba sírás?-kérdeztem mert nehéz volt elhinnem hogy ebben a házban helye van egy csecsemőnek.
-Nos igen-intett Piper a kezével-Ez a probléma egyik fele
Lefelé indultunk a lépcsőn egyenesen a nappaliba. Hatalmas ház volt. Az ablakkeretekbe helyezett színes üvegek táncot jártak a falon és a padlón. A szekrényeket virágok voltak a helyiség közepén pedig egy fafonott kanapé és fotel helyezkedett el.

A sírás forrása egy alig pár hónapos kisfiú volt. Selyemből készült takaróján a Matthew hímzés díszelgett.
-Szia hát felkeltél-nyúlt érte Prue mosolyogva s szemei csillog a figyelték a könnyes arcot.
-Ő itt Matthew. Phoebe az örsön találta. Látomása volt ahogy az apját megtámadja egy szellem. Elmentünk a George házhoz de mire odaértünk az apja már halott volt. Dulakodásnak semmi nyoma...-Sorolta Piper én pedig próbáltam felfogni a hallottakat több kevesebb sikerrel.
-Phoebe átlapozta a könyvet és megtalálta a bájitalt amivel meg lehet semmisíteni csak egy gond van. Ezt itt-lóbálta meg a kezébe lévő üvegcsét-a csonjaira kell öntenünk.
-Megvan a holttest?-kérdezett Leo
-Még nincs de rajta vagyunk!-Prue egyenesen a kezembe adta a gyereket akinek mosoly ült ki az arcára-Tetszel neki!-a lány szemei csillogtak tekintetétől pedig zavarba jöttem.

Phoebe  mindent sejtően tekintett rám
-Szállj ki belőlem!-morogtam
-Nem kell szupererő hisz virít rólad-vonta meg a vállát mosolyogva miközben kilépett az ajtón én pedig ott maradtam Matthew-vel a kezemben.

Másnap a lányok fáradtan keltek. Én éppen a kisfiút ringattam aki éppen az édesek álmát aludta.
-Mióta vagy itt?-Lépett mellém Prue majd megpuszilta a kisfiút és töltött magának kávét.
-Mióta hazaértetek. Kidültetek gondoltam besegítek.-mondtam a baba arcát nézve.
-Köszi. Ma visszük vissza Matthew-et az anyukájának.-mosolygott a fiúra majd beleivott a kávéba.
-Jóreggelt szia Matthew!-jelent meg Phoebe én pedig odaadtam neki a gyereket.-Piper már a klubb-ban van későn ér haza.
-Neked nem az angyal dolgokat kellene gyakorolnod?-nézett rám Prue a bögre mögül.

Furcsa szomorúság tört rám ennek hallatán.
-Leo azt mondta hogy ezt nem lehet gyakorolni... Az erőm akkor fog aktiválódik ha lesz kiváló indok. Mivel még az ember énem jelen van így elég nehéz-tettem zsebre a kezem zavartan.
-Rendben leszel higyj nekem-simogatta meg a vállam a fiatalabb lány majd hirtelen összeszorította a szemét és teste megrándult.
-Mit láttál?-kérdezte Prue aggódva
-Ethan halálát.... És Barbast...-mondta aggódva.

20 percel később már a könyv felett álltunk.
-Ki az a Barbas?-leültem az egyik fotelben és onnan figyeltem az eseményeket.
-Egy démon aki a legrosszabb félelmeket fordítja ellened-Prue haja az arcába lógott kezei pedig a papíron táncoltak
-Ethan emlékszel a halálodra?-üllt le mellém Phoebe
Visszaemlékeztem és újra rámtört a szédülés. Próbáltam koncentrálni minden porcikám azon volt hogy ne lökjem ki az emlékeimet
-Esett az eső és én éppen a munkából jöttem haza. Fáradt voltam és a víz miatt alig láttam ki a szélvédőn aztán... Aggódni kezdtem mert tudtam hogy anya egyedül van otthon és mivel beteg elfelejtek dolgokat... Elzárni a gázt vagy becsukni az ajtót. A telefonomért nyúltam de az leesett az ülés alá én pedig megpróbáltam kiszedni onnan....a többire nem emlékszem-mondtam a hajam a túrva.