Szerelemmel fogságban

8.

Matt szemszöge:

Mióta Jane meghalt... azóta nem tudok rendesen aludni. Mindig csak rá gondolok, meg arra, hogy mennyire jó emlékeim vannak kissebb korunkról.

Mindig mindent megosztottunk egymással. Anyuéktól nagyon eltávolodott. Bár meg is tudom érteni őt. Nagyon kiszurtak vele. Mindig elvártak tőle mindent, és ha valamit éppenséggel nem úgy csinált, mindig leszolták... anyuék is megváltoztak Jane halála elött. Én már nem bírok velük egy légtérben lenni. Elköltöztem, nem olyan messze anyuéktól, de azért közel se vagyok hozzájuk. Csak egyszer egyszer megyek át meglátogatni őket, meg a kicsit.

Jane elvesztéses olyan fájdalmas volt mindenki számára. Mégis a legfájdalmasabb nekem volt. Legszivesebben megfolytottam volna azt az Alec gyereket. Képes lettem volna rá. De tudtam, hogy neki is épp eléggé bűntudata van, meg azt, hogy Jane szerette őt.

Valyon valaha túl tudok lépni Janen? Mert szerintem nem. Túl sokat jelentett nekem ahoz, hogy túl legyek rajta. A testvérem volt, és az elvesztése olyan mint a pokol.

Ezekkel a gondolatokkal szálltam be a kocsiba, hogy munkába indulhassak. Eddig nekem nem kellett dolgoznom, mert anyáék engem is eltartottak. De nem bánom, hogy dolgozni járok, egy kicsit elfelettetik velem Jane halálát.

Épp bekanyarodtam volna a körforgalomba, mikor megláttam a visszapillantó tükörből, hogy egy ember karambolózik. Nekem fog jönni! Kapcsolt be az élet ösztönöm. Eltántottam a kormányt, és beletapostam a gázba. Egy pillanat alatt a körforgalom túloldalán termettem, és ott akkorát fékeztem, hogy kishíján megfolytott a biztonságiöv. Kikapcsoltam az említett tárgyat, és kipattantam a kocsiból.

A másik kocsi, már belement a körforgalom közepén álló virágágyáson keresztül az óriási kőszoborba. Odarohantam a kocsihoz, és felrántottam az ajtaját. A légzsák kirobbant a helyéről, és egy vérző orrú férfi ült a kocsiban. Öltözéke azt árulta el, gazdag lehet. A férfi ájult volt. Belaszagoltam a kocsit betöltő levegőbe, és elfintorodtam. Olyan alkoholszag volt a levegőben, hogy majdnem elhánytam magam.

Behunytam a szemem. Régebben én is rá voltam szokva az alkoholra, de amikor Jane ezt megtudta, olyan dühös lett rám, hogy azt el sem tudom mondani. Megfenyegetett azzal, ha nem szokok le, nem szól többet hozzám. Végül le is szoktam. Nehéz volt, de Janeért megtettem. Bármit megtennék, hogy még láthassam.

Nagyot sóhajtottam, és elűztem az alkohol utáni vágyamat. Kivettem a zsebemből a telefonomat, majd felhívtam Zacket a legjobb haveromat, és egyben a munkatársamat. Még nem is mondtam mit dolgozom. Hát ez kimaradt... nem baj, jobb késöbb mint soha. Már gyerekkorom óta rendőr akartam lenni. És meg is valósítottam a tervemet. Már Jane halála elött dolgoztam ezen, de csak most sikerült megvalósítanom.

- Szia haver! Figyu, épp indultam munkába, és itt karambolózott egy részeg. Ide tudnál jönni? Méhész utcai körforgalom. Szólj a főnöknek.

- Szia! Persze, hogy oda megyek. Tartsd egy percre! - mondta, majd gondolom, elemelte a fülétől,meg a szájától a telefont, mert sokkal halkabban hallottam a következő mondatokat. - Hé főnök! Matt szentanuja volt, egy részeg karamboljánakm behozzuk, vagy csak pénzbírság? - a főnökömet nem hallottam, de Zack hamarosan elmondta mit mondott. - A főni azt mondja, vigyük korházba, aztán meg majd meglátjuk mi lesz vele... megsérült valaki? Te megsérültél? Váltott sokkal komolyabbra a hangja.

-Nem. Semmi nem történt, csak a virágágyás bánta egy kicsit a történteket. -elnevettük magunkat, majd letettük.

Zack tíz percen belül meg is érkezett, egy rendőrkocsival. Azztán pár percel a mentők is megérkeztek. Mi Zackkel lezártuk a körforgalmat. A mentők elvitték az ájult férfit, a rendőrségi korházba. Felhívtam a főnit, hogy mi legyen.

-Hallo! Na mit csinávljunk főnök? Most le van zárva, de ezt nem hagyhatjuk így itt. - Mondtam, ránézve a területre.

-Gyertek be, majd kiküldök embereket, akik elviszik, a kocsit, és nagyjából az ágyást is randbe rakják. - Mondta, majd kinyomta a telefont. Elmondtam Zacknek az infókat, majd a korház felé vettük az irányt.

A nap hátralevő része eseménytelenül telt. Ittasságot mértünk reggel egy ideig, aztán az őrségen papírokat intéztünk. A férfit miután felébredt, pénzbírsággal megbüntették, és elvették a kocsiját, meg a jogsiját. Bár a kocsijával már nem nagyon tudott volna mit kezdeni, mert szerintem jobban megérte volna egy új kocsi, mint a károk megjavítása.

A főnök elöbb elengedett minket. Pontban 9 órára haza értem. Lezuhanyoztam, megvacsoráztam, és bedöltem az ágyba. Bekapcsoltam a tvt, de nem találtam semmi olyat, ami nézhető lett volna. Már épp kikapcsoltam volna, mikor megakadt a szemem az egyik adón.

- Jóestét hölgyim és úraim! Itt a Valyon tényleg így történt műsorvezetője. Mai témánk a halála által híressé vált Jane Grook. Valyon tényleg igaz annak a levélnek a tartalma? Valyon tényleg kerekesszékbe került és öngyilkos lett, vagy csak kitaláció? Erről fogunk beszélni ma itt velem, Gerald Smithel. - a bevezető zene után ismét megjelent az ötvenes éveiben járó szemüveges pasas. - Itt ül velünk egyik vendégünk Alec Cark. Álítólag Jane szerelme, és egyben párja is.

-Nem álítólag, tényleg az vagyok. És csak azért vagyok itt, mert elkezdtek zaklatni, amíg be nem adtam a válamat. - Mondta dühödten Alec.

-Stefan, ezt kivághatod. - Mondta Gerald a kamera mögé nézve.

-Úram, ez élőadás. - Válaszolt ezekszerint Stefan.

-Oh. Na mindegy. Szóval! Mondd csak Alec. Te mennyire szeretted Janet?

-Maga ezt komolyan jérdezte?! Na jó ennyi! Itt elegem van az egészből. Nem fogok a halott barátnőmről beszélni magukkal meg a hülye tv müsorukkal! - Mondta dühösen Alec, majd kivuharzott a teremből.

-Hát nem akar velünk tárgyalni ezekszerint az úrfi. Viszont van itt mas is, akit könnyebben rá bìrtunk, hogy eljöjjön. Jack, kérlek fáradj be! - Ekkor be jött a képbe Jack... nem mondhatnám, hogx puszipajtások voltunk. - Nos Jack. Hogyan is éreztél Jane iránt? Nekem ez egy kicsit zavaros. - nevetett megjátszottan.

-Jane egy fantasztikus lány volt. Alec elött az én párom volt. Mindig is szerettem... az elvesztése nagy fájdalom. De majd ha én is meghalok, akkor talán ismét vele lehetek. - mondta, de egyáltalán nem tűnt szomorúnak.

- És igaznak találja az egész beállítást? Mármint, hogy meghalt? Mi van, ha elrabolták, vagy elszökött? - Nézett Gerald a kamerába.

-Nem hiszem, hogy ilyenről lenne szó. Persze szívesebben gondolnám, hogy ez van, de ha elrabolták, az neki rossz, ezért remélem nem. És ha meg elszökött... azt nem tudom miért tenné. Hisz boldog élete volt. - Itt felhorkantottam. Szegénynek nagyon nem volt jó élete.

Viszont Gerald szavain elgondolkoztam. Lehet tényleg nem ez történt? Lekapcsoltam a tvt, majd odamentem a laptopomhoz, és visszamentem az ágyhoz. Bekapcsoltam majd rámentem a korházi listára. Ezt még akkor küldték nekem amikor Jane bekerült. Az első helyen a korhába kerültek. Ott ottvolt Jane. Aztán megnéztem a mozgássérültek listáját. Keresetem a névsórban, de valahogy nagyon nem találtam Jane nevét. Sújós sebesültek közt volt, meg a rendbe jön listához sorolva.

Összeráncoltam homlokom, és úgy olvasgattam még kétszer át a mozgás sérültek listáját.

De akárhányszór, és akárhogy néztem, Jane nem volt köztük.

Sziasztok!
Tudom tudom, már rég volt rész. Deeee!!! Most van! És jó hosszú. Ha tetszik kérlek jelezzétek! Na pusszantyú nektek!
Rose