Seb

A magas fiú

Reggel a Csicsergő madarak dalára ébredtem.
Amint kikeltem az ágyból szembe találtam magam a tükörrel.
Amit benne láttam, homályos volt.
Nem úgy nézett ki mint én,sokkal inkább úgy,mint egy szellem.
Akkor abban a pillanatban olyan érzésem volt mintha az éjszaka alatt már meghaltam volna.
A fürdőszobába siettem, Lemostam az elfolyt szempillaspirált, és bágyadt léptekkel a szekrényem felé vettem az irányt.
Kiemeltem egy bő, fekete pulóvert.
Ez a ruhadarab már a napjaim fénypontjává vált.
később a hátamra vettem táskámat, a fülhallgatót ismét megragadtam, és gyors léptekkel szaladtam le a lépcsőn, végig a parkon egészen a suli kapujáig.
Nem szerettem suliba menni.
Nekem nem igazán voltak barátaim, nem igazán voltam jó tanuló, a tanárok sem nagyon szerettek, És az osztálytársaimmal se jöttem ki túlságosan jól, így hát a nap nagy részét egyedül töltöttem.
Eltelt két tanóra.
Kicsöngettek, szünet volt,így hát mint mindenki más, én is lementem az udvarra.
Leültem egy padra, lábaimat felhúztam majd átkaroltam, és figyeltem a többi lányt.
A többi lányt akik szépek voltak, szinte tökéletesen néztek ki.
A többi lányt akit mosolyogtak és barátok vették őket körül.
Elgondolkodtam...
Vajon... Én is fogok tudni őszintén mosolyogni? Nekem lesznek valaha barátaim? Na és, mikor lesz olyan alakom mint ezeknek a lányoknak?
Ezekre a kérdésekre sajnos nem tudtam a választ de annyira elmélyültem, hogy kizártam minden zajt magam körül, és azt sem hallottam, amikor Nick odajött hozzám.
Nick egy magas, kb 180 cm,fekete hajú,gesztenye barna szemű fiú,aki nem olyan rég érkezett a suliba.
Eddig nem találkoztam vele sokszor de amikor az udvaron voltam és láttam akkor mindig olvasott.
Neki sem voltak barátai.
Baseballsapkát, converse cipőt, fekete szakadt farmert és bő pulcsit viselt.
Távolról nagyon toxic-nak tűnt, egy magának való beképzelt srácnak aki csak a saját érzéseivel van elfoglalva.
Amikor odalépett és megszólított nem tudtam eldönteni hogy most ismerkedni jött oda vagy csak leégetni ahogy másoknak is szokás.
-szia! Sarah,ugye?
Kérdezte.
-szia,igen a nevem Sarah. Te Nick vagy,ha jól sejtem
-igen igen. Nagyon örvednek. Leülhetek?
Kedves volt velem.
Le akart ülni mellém ami meglepett mert eddig mindenki messziről elkerült.
-aha,ülj.
Vágtam rá enyhén flegmán.
-láttam,hogy te sem vagy valami társasági lény,gondoltam ide jövök,hátha kedved támad beszélgetni.
Ekkor a karjára pillantottam.
Vágások.
A vágások melyek az én karomon ugyanúgy megtalálhatóak..
1 percig sem gondolkodtam tovább, elhatároztam hogy a bizalmába férkőzök.
-hát,igazából örülök,hogy szóba állsz velem.
Nick mosolygott.
Már régóta nem mosolyogtam,most viszont muszály volt.
Becsöngettek.
-Hát,nekem most kémiám lesz,neked?
-rajz. Úgyhogy most mennem kell! Örülök hogy megismerhettelek Nick. Majd találkozunk.
Nagyon kellemetlenül éreztem magam így jobbnak láttam ha gyorsan elmegyek.
A nap további részében nem találkoztunk, nekem vége lett az összes órámnak így haza felé vettem az irányt.
A buszmegállóba már kb 10 perce vártam.
Időközben kezdett sötétedni és az eső is elkezdett esni.
Nagyon szeretem az eső hangját.
Pár órával később otthon éppen a házi feladatomat írtam, az eső még mindig esett így hát kinyitottam az ablakot hogy jobban halljam.
Ez megnyugtatott és 100%-osan tudtam koncentrálni.
Majd egy üzenet zavarta meg ezt a csodás pillanatot.
Nick Montgomery.
Hát ez?
Hogy talált rám?
-szia,remélem nem zavarok.
Írta a fiú.
-szia,nem zavarsz. Mond,mit szeretnél?
-gondoltam hétvégén elmehetnénk kávézni,hogy jobban megismerjük egymást. Persze nem muszály igent mondanod.
Meglepődtem ugyanis már egy ideje nem hívtak kávézni,sem találkozni,sőt.. még beszélgetni sem.
Jól esett volna a társaság,főleg Nick-é,így hát igent mondtam.
-hát,elmehetünk ha gondolod.
-szuper. Akkor vasárnap délután 14:00 a Camilla's Café előtt?
-oké,ott leszek.
Vágtam rá.
Bár nem fűztem ehhez sok reményt mégis inkább úgy éreztem hogy meg kell próbáljam hiszen ha én nem teszek azért hogy az életem jó útra térjen, akkor senki sem fog.