Háromszög || Sárkányok Háza ff. || SZÜNETEL

Érkezés

Alys izgatottan ébredt a felkelő Nap sugarainak cirógatására. A mai nap fontos volt a számára. Végre találkozhatott jegyesével, akiről évek óta álmodozott. Az apjától, anyjától, udvarhölgyektől is csak jó dolgot hallott róla.
Tudott a herceg balesetéről, ami sok évvel ezelőtt történt. Megsiratta a fiút, hiszen kedvese megsebesült. Hiába volt köztük akkora távolság, szíve mindig hevesen dobogott, ha csak eszébe jutott. Álmodozott róla. Vajon hogy nézhet ki? Tényleg olyan angyali, mint amit beszélnek? Reménytelenül romantikus alkat lett belőle.
Viserys király és Alys apja, Maelor Targaryen döntöttek a frigyről közel húsz évvel ezelőtt. A két fivér között állandó feszültség dúlt, így kívánták ezt megszüntetni. Egy házassági ajánlat mindig tökéletes békeszerződés lehet. Maelor volt a középső fiú hármuk közül. Tipikus másodszülött, aki hajszálnyira csúszik le mindentől, amit bátyja megkaphat. A legfiatalabb Daemon Targaryen volt, ő a király mellett segédkezett.
Hatalmas Targaryen család, mégis kegyetlen mértékű a széthúzás. Alys ebből mit sem vett észre, hiszen hercegnői burokban élt, a negatív információkat nem tudva. Neki is furcsa volt, hogy annyi éven át egyszer sem találkozhatott családjának másik felével, de ezen a napon már nem érdekelte. Végre eljött az ő ideje!
Ágyából kipattanva elcsomagolta maradék holmiját, amit hajóval visznek Királyvárba, sárkánya kíséretével.
Örömteli pakolását kopogás, majd ajtajának nyitódása zavarta meg.
- Jó reggelt, hercegnő! - lépett be szolgálólánya, Rya.
- Csodás reggelünk van, Rya! - felelte izgatottan és ujjongva táncikált szőnyegén, megfeledkezve titulusáról.
- Alys, ne most bohóckodj! Ha nem készülsz el időben, az az én hibám lesz. - korholta le a középkorú nő. Tisztában volt vele, hogy nem beszélhet így a lánnyal, de néha muszáj volt anyáskodnia felette.
Alys hallgatva rá helyet foglalt a széken, hogy Rya elkészítse gyémántfehér haját a találkozásra.
- Izgulsz, hercegnő?
- Oh, Rya! Ha te azt tudnád mennyire... - az örömöt most a pánik cserélte fel. - Vajon tetszeni fogok neki? És a Királynak? - Rya nyugtatólag a lány vállára tette kezét és megszorította biztatóul.
- Tökéletes vagy, Alys! Ezt Aemond herceg is látni fogja, hiszen csak az egyik szemére vak.
- Rya! - szidta le tréfásan a szolgálót, végül mindketten felnevettek.
Alys csodálattal nézett végig magán a tükörben. Haja félig felfogott konytban, többi tincse lazán omlott vállára. Ruhája a Targaryen címerhez hűen vörös-fekete színekben pompázott. Erre a napra készítették el, és nem volt hiába. A ruha kecsesen kiemelte karcsú derekát és egyre nőiesebb vonalait.
A szolgálók elvitték a csomagokat, már kevés idő választotta el az indulástól.
Szüleitől könnyes búcsút vett, ők nem kísérték el. Úgy voltak vele, hogy elég lesz a mennyegzőn megjelenniűk. Alys most csupán azért megy, hogy jobban megismerkedjen a herceggel.
Mielőtt hajóra szállt volna, megparancsolta Sheshanak, a sárkánynak, hogy szigorúan csak a hajót kövesse minden szárnycsapással. Együtt cseperedtek fel, szakíthatatlan kötelék állt köztük. Shesha különleges volt. Kortársainál fejlettebb, erősebb, pikkelyei pedig lilás színben csillantak meg a fényben. Nem csak Alys, hanem a családja is Sheshat gondolták a legkülönlegesebbnek.
Könnyes búcsú után szállt fel a hajóra a legénység közé. Pár lovag is csatlakozott hozzá védelmezőként, viszont egyikőjüket sem ismerte. Talán ez lesz számára a legnehezebb. Egy ismerős arcát sem fogja látni hetekig, hónapokig, vagy talán évekig. A fiatal lányt ez nem zavarta még, hiszen elhomályosította gondolkodását az öröm és türelmetlenség.
Egy mondat azonban tisztán visszhangzott gondolataiban.
- Legyél nagyon óvatos! Királyvár közel sem olyan biztonságos, mint itt. Mindig lesznek rossz akarók. Ne légy hát vak ezt észre venni! - apja szavai voltak ezek, mielőtt kilovagolt volna a hajóhoz. Alys természetesen nyugtatgatta őket, hogy aggodalomra semmi ok és az esküvőn újra találkoznak.
A hajó hang nélkül kötött ki, a Targaryen-címerekkel ellátott vitorlákat a szél csak úgy sodorta magával.
Alys nem mozdult el, amíg szeretett otthonából már csak egy pont maradt a horizonton. Utána körbe járta a fedélzetet, váltott pár szót a kapitánnyal majd megtámaszkodva a párkányon figyelte sárkányát, ahogy hatalmas örömmel szárnyal körülötte.
- Hercegnő, ha leveri az árbócot, akkor nehezen jutunk el a városig. - jelezte kapitány a nem tetszését, teljesen jogosan. Néha ijesztően közel repült Shesha.
- Szépen, Shesha! Szépen! - kiáltott neki lovasa Valyr nyelven, aki ezt meghallva egyből csillapította magát.
A lány már tűkön ült. A horizontot figyelte, tekintete pedig egyből felragyogott, mikor már nem csak a víztükröt látta a távolban. Sok óra utazás után végre karnyújtásnyira volt tőle új élete.
Kikötöttek, Alyst pedig már hintó várta királyi őrök kíséretében.
- Hercegnő! - hajolt meg előtte egy fehér köpenyes. - Köszöntjük Westeros városában. A királyi család már várja. - nyitotta ki neki a hintó ajtaját és besegítette a fiatal leányt.
Nem sokkal később a kocsi megállt és Alys végre kiszállhatott.
Katonák sorakoztak két oldalt, vele szemben pedig a királynő várta. Vöröses haja tökéletes kontyban volt, méregzöld ruhája pedig nem titkolta a nő származását.
- Királyném! - hajolt meg előtte Alys, ám már közel sem volt olyan cserfes, mint odahaza. Az udvar első pillantásra ridegséget árasztott magából. Semmi barátságosat nem érzett, otthonával ellentétben. Arról nem is beszélve, hogy nagyobb fogadtatásban reménykedett. Azt hitte, hogy egész családja tárt karokkal várja majd a bejáratnál, hiszen sosem találkozott velük még. Csalódnia kellett, de ezt palástolta és naívan próbálta kizárni.
- Úgy örülünk, hogy végre itt vagy! - Alicent királyné mosolya őszinte volt a lány felé. - Remélem kellemesen telt az utad.
- Igen, köszönöm. - mosolyodott el Alys is.
- Ser Criston elkísér téged a szobádba. Pihend ki az út fáradalmait. Este pedig egy szűk családi vacsorával szeretnénk ünnepelni hazatérted.
A lánynak gondolkozni sem volt ideje, ugyanis kísérője mellé csapódott és vezette is be a hatalmas várba. Alys próbált mindent alaposan megnézni, de a hideg futkosott hátán a sötét folyosóktól. Emberrel nem is találkozott.
Hálókörletébe érve egyedül maradt, csomagjai sorban sorakoztak ágya mellett. Hatalmas szoba volt. Gyönyörűen szőtt szőnyegek borították a hideg burkolatot. Falon őseiről készült portrék lógtak. Kandallójában halkan pattogott a tűz. Ágyát gyönyörű vörös baldachin keresztezte.
- Üdv otthon, Alys. - suttogta maga elé és háttal elterült új ágyán. Akarata ellenére egy könnycsepp futott le gyönyörű orcáján. Alig egy órája érkezett meg, de már most honvágya volt.
Ez az egész egyáltalán nem úgy alakult, ahogy ő arról álmodozott. A jegyese arra sem méltatta őt, hogy hintójánál köszöntse. Már ez elég volt Alys törékeny lelkének, hogy kicsit összetörjön.
Mégsem létezik hát szőke herceg fehér lovon?