A nevem Emily Collins, 17 éves leszek nem sokára. Egy hete költöztünk Sunfordba anyukámmal, hiszen új életet szeretnénk kezdeni mindketten.
Őszintén az előző sulis barátaim nem keresnek, amit nem értek, de szeretnék új barátokat magam mellé. Mármint olyanokat akik tényleg mellettem állnak, megbízhatóak és..tudjátok. Bár tuti belefogok futni valami szoknyapecérbe, de elakarom kerülni majd azért. Nincs szükségem ilyenekre.
Szeptember 3
Reggel madárcsicsergésre keltem, na jó nem egy tündérmesébe vagyunk, igazából a telefonom fülsiketítő hangjára. Rohadtul nem volt kedvem hozzá, de felkeltem mivel ma van az évnyitó. Tudjátok utálom ezt, de muszáj volt felhúznom erre a csodás alkalomra a szoknyát és az inget, na meg a harisnyát. Miután elvégeztem a kis rutinomat lementem anyuhoz.
-Jó reggelt kincsem!-köszönt nekem.
-Jobbat- vágtam oda neki. Ugyan ki akar suliba menni, mikor még nyárias idő van?
-Csináltam neked tojásrántottát- tette az asztalra a tányért, kedves mosollyal az arcán.
- Mondtam már, hogy nekem van a világ legjobb anyukája?- jött meg a kedvem egyből, majd leültem enni.
Étkezésem után elindultam az iskolába, buszoznom nem kellett, hiszen 10 percre van körülbelül. Lassú sétával odaértem a hatalmas iskola elé, tele volt diákokkal az udvar. Nem szoktam parázni, de most nagy gombóccal a torkomban mentem be. Jó sokan bámultak, de nem csodálom.
Mindenki ismer mindenkit az évfolyamon, de én új vagyok, mi van ha nem tudok beilleszkedni? Na jó inkább nem gondolok erre, de hirtelen kilencedikesnek éreztem magam... Gondolatmenetemet egy szőke körülbelül velem egy magas lány szakította meg. Kék szemeivel engem nézett, felém tartott.
-Szia! Te vagy az új csajszi?- köszönt kedvesen.
-Öhm igen én lennék az- feleltem.
-Nyugi, ne parázz. Látom, hogy félsz, de nem kell. Könnyen beilleszkedsz majd, hisz gyönyörű vagy!- mosolygott rám.
- Köszönöm! Egyébként Emily Collins!- nyújtottam jobbomat.
- Sarah Baker. -felelte, majd kezet rázott velem.
- Örülök! Hogy hogy idejöttél hozzám?
- Láttam rajtad, hogy eluralkodik a pánik, hogy mi lesz. Gondoltam lenyugtatlak. Plussz diákönkormányzatos vagyok.- mesélte
- Ohh hát ez eléggé úgy hangzik, mintha csak ezért jöttél volna. - nevettem fel.
-Jajj dehogy! Ne gondold túl.- mosolygott Sarah
-Látom jóban leszünk olyan vagy mint én! -felelte az imént említett.
- Hát, reménykedem benne. -mondtam
-Mi szél hozott ide Sunfordba? -érdeklődött kíváncsian.
- Nos..a szüleim elváltak nem rég, anyával szerettünk volna új életet kezdeni valahol távol apámtól.
-Szóval ide jöttetek. A helyre ami egy város de nem ismerik ohm..hol is?
-San Diegoban.
-Szóval Kaliforniai vagy?- csillogott a szeme.
-Igen, onnan jöttem.
-Minden álmom eljutni oda- mosolygott lelkesen
-Minden álmom volt eljönni onnan.- nevettem.
-Szóval nem jó?- halványodott el a mosolya
- Csak nekem vannak rossz emlékeim onnan. - indultunk meg a tornaterembe.
Az évnyitó nagyon unalmas volt, de közben Sarahval bejelöltük egymást, és megtudtam, hogy az osztálytársam lesz. Egyetlen srácot szúrtam ki, bár mások is bámultak, de tuti ő a suli menője. A tanévkezdés után az ofő elmondta az órarendet, bemutatkoztam meg ilyenek. Hazaérve bepakoltam, fürödtem aztán lefeküdtem az ágyamba, ezután elnyomott az álom.
Remélem tetszett az első rész! Tényleg kezdő vagyok, ne haragudjatok rám, építő kritikát szívesen fogadok. ♡
