Forralt Bor Ízű Szabadság

November 27.

A szobámba erős fény szűrődött be az ablakomon át. Az arcomat próbáltam a karomba temetni, hogy minél kevesebb érje a szememet, mert hiába volt már kilenc óra, vasárnap volt, és én még szerettem volna aludni, amíg még megtehettem.

Ezen kívül viszont más is akadályozta a pihenésem.

- Nem, mondtam neked, hogy aznap nem érek rá. Te meg szombaton nem érsz rá. Mi lenne ha vasárnap mennénk? - A barátnőm, Mara, miközben a harisnyáját húzta magára, hangosan beszélt a telefonba, tekintettel sem arra, hogy én még nagyon próbálkoztam visszajutni az álmok birodalmába. - Tudod, itt a kerületben lévő vásárra... igen. Jó, akkor majd írj, hogy hánykor. Puszi.

Miután kinyomta a telefont, pontosan tudtam, hogy felém fordult, de az istenért sem akartam kinyitni a szemem, vagy egyáltalán megmozdulni.

- Andris.

Nem adtam semmi reakciót.

- Andris - szólalt meg keményebben, én pedig hangosan sóhajtottam, majd átfordultam a másik oldalamra.

- Mi az? - motyogtam szinte zárt ajkakkal.

- Gyere le velem reggelizni! Tudod, hogy nem szeretek kettesben lenni anyukáddal - mondta komolyan, én pedig feladtam és kinyitottam a szememet. Ezen párszor már átmentünk, és most nagyon nem volt energiám újra meghallgatni, hogy mennyire stresszes számára anyummal együtt enni, mert mindig olyan érzése volt tőle, mintha azt várná el, hogy életünk végéig velem maradjon, összeházasodjunk és gyerekeink legyenek. Gondolom ez pont olyan szörnyű lehetett, mint amilyennek hangzott. - Amúgy is mennetek kell a templomba mindjárt.

- A templomba? - kérdeztem összezavarodva miközben felültem, majd kétszer rákoppintottam a telefonom képernyőjére, és amikor a dátumot megláttam, a fejemet a tenyerembe hajtottam. - Basszus!

- Csak öltözz már fel, és menjünk! - sürgetett, miközben odaállt a falitükrömhöz, és fülbevalót tett a fülébe, majd a haját kezdte igazgatni. Én az arcomat dörzsölgetve léptem a szekrényemhez, hogy kivegyek egy fekete farmert, és egy színes, mintás inget, amit vagy alkalmakra, vagy templomba szoktam felvenni. Átöltöztem, és egy övet is felraktam, de Mara akkor már csak egyre ingerültebben várt rám, így csak megragadtam egy kasmír pulóvert és a telefonomat, majd kiléptünk a szobámból.

A friss rántotta illata azonnal megcsapott minket és elindultunk a konyhába, ahol anya éppen tányérokat rakott ki az asztalra.

- Jó reggelt! - mosolygott fel ránk frissen, mi visszaköszöntünk, ő pedig azonnal fordult, hogy villát meg kést is kirakjon nekünk.

Mara leült az egyik székre, én pedig a konyhapulthoz léptem, hogy készítsek magunknak két csésze kávét.

- Te kérsz, anya?

- Már ittam, köszönöm. Nagyon csinos vagy ma - simított végig lágyan az alkaromon. - Csak nézz még tükörbe mielőtt elmegyünk, mert elaludtad kicsit a hajadat - mosolygott rám, én pedig szusszantottam egyet, majd a beletúrtam, remélve, hogy ennyivel is el tudom intézni. - Jól aludtatok? - kérdezte kedvesen, majd a rántottához adta a kolbászt is.

- Igen, bár őszintén tudtam volna még.

- Mikor nem, drágám? - nevetett fel halkan.

- Igaz.

Ahogy visszaléptem az asztalhoz, és Mara elé tettem a csészét, ő egy apró mosoly erejéig felpillantott rám, majd vissza is nézett a telefonjára. Egyedül akkor tette le, amikor már a rántotta is az asztalon volt, és anya is leült.