Forralt Bor Ízű Szabadság

December 4.

Vasárnap reggelre ezúttal ébresztőt állítottam, mert mindenképpen időben akartam felkelni ahhoz, hogy összeszedjem magam, és vállalható kinézettel menjek a templomba. Ennek ellenére még hamarabb is felkeltem, de pár fordulat után rájöttem, hogy nem fogok már tudni visszaaludni. Anyát hallottam, hogy bent volt a konyhában, így nyugodtan sétáltam be a fürdőszobába.

Talán egy kicsit izgatott voltam, hogy újra találkozom Olival. A héten egyszer összefutottunk, amikor bekísértem Marát az egyik órájára. Kiderült, hogy különböző karon, de ugyanazon az egyetemen tanulnak, ugyanabban az épületben, és amikor visszafelé vártam a villamost, ő meglátott, és közösen jöttünk haza. Azóta próbálom elhessegetni a gondolatot a fejemből, hogy visszafelé az úton vele mennyivel jobban éreztem magam, mint odafelé, Mara társaságában.

Ma viszont nem volt tervben, hogy találkozom a lánnyal, mégis, szinte jobban kicsíptem magam, mint amikor randira készültem vele. A hajamat kicsit megfésültem, és hátratűrtem, megborotválkoztam és használtam egy kicsit az aftershave-em ből is, pedig azt tényleg ritkán szoktam. Egy egyszerű vasárnapi templomhoz biztos, hogy nem. Újból egy mintás inget választottam a szekrényemből, de ezúttal még nyakkendőt is kötöttem. Ahogy a falitükörben végigpillantottam magamon, elégedetten elmosolyodtam. Igen, lehet, hogy tetszeni akartam Olinak. Na és?

Észre sem vettem, hogy fél órát elszöszmötöltem a kinézetemmel, egészen addig, amíg a konyha faliórájára nem néztem. Anya épp akkor készítette a bundáskenyereket, én pedig segítettem neki hozzá zöldségeket vágni. Az Earl Grey tea már a bögréinkbe volt töltve, hogy hűljön, mire leülünk reggelizni. Én óvatosan belekortyoltam, de hamar le is raktam, mert még túl forró volt.

Amikor leültünk enni, láttam anyán, hogy egy gondolat suhant át a fejében, és hangtalan kuncogást hagyott maga után. Mérget mertem volna rá venni, hogy ez készülődésemre adott reakciója volt. Múlt héten megdicsért, most pedig annál sokkal többet tettem magamért, és biztos voltam benne, hogy ezt Oli befolyásának tudta be.

Evés közben a karácsonyi programról beszéltünk. Sikerült neki mindhárom napra szabadságot kivennie, így együtt tölthettük a karácsonyt, és egyik nap valószínűleg az ő szüleivel, és testvéreivel is ünnepelhetünk majd.

Az asztaltól most kicsit később álltunk fel, mint múlt héten, így kicsit össze kellett kapnunk magunkat ahhoz, hogy időben a templomhoz érjünk. Harangozás közben léptünk be a kapun, de a lelkész még nem jött be, így nem késtünk. Én azonnal körbenéztem, mert szívesen ültem volna Oli mellé, de sehol sem találtam a szürke sapkát, amiben a múltkor is találkoztam vele a villamosmegállóban. Viszont mintha érezte volna, hogy őt keresem, hátranézett, én pedig egyből észrevettem. A sapka most nem volt rajta, a fején a szőke haja csillant meg a fényben.

Anyának megfogtam a csuklóját, és magammal húztam, mielőtt leült volna valahova. Oli beljebb húzódott, amikor a sorához értem, és mikor leültünk, a kezét felém nyújtotta üdvözlésként, én pedig a mosolyát viszonozva szorítottam meg. Alig egy pillanattal később a lelkész végigsétált a sorok között, és mi felálltunk. Az orgona megszólalt, és elkezdődött a fennálló ének.

Oli hangja mellett én teljesen eltörpültem, pedig általában szerettem énekelni a zsoltárokat, mégis, most az ő hangja annyira kitöltötte az érzékeimet, hogy még anyát sem hallottam magam mellett. Az egész istentisztelet alatt megnyugtató volt őt magam mellett tudni. Jó érzés volt, hogy ő is komolyan gondolta a hitvallását, mint én, mégha ez alkalommal kicsit el is kalandozgattak a gondolataim a lelkész szavairól, vagy az imádság alatt apró pillantást loptam a becsukott szemű profijáról. Mire vége lett, kezdtem magam kényelmetlenül érezni, mert tisztára úgy viselkedtem, mint egy tinilány.