Ó bárcsak hűvös szél lehetnék
Nyári éjszakán,
Halkan süvítve dombok oldalán.
Sóhajtozó parasztnak lágy muzsika
Élete legsötétebb óráján.
Ó bárcsak fény volnék
eltébolyodott lelkeknek,
Kiknek már csak teher az élet.
Ó bárcsak elmondhatnám nekik hogy igen is szép az élet.
Ó bárcsak vízcsepp lehetnék a hatalmas óceánba,
Hol megpihenhetnék a sodródó árba.
S ha lelkem elvágyódna virágos rétekre békét kérnék mindenki szívébe.
