Abban a pillanatban mikor megláttam szemed színét,
Eltünődtem rajta, írjak e egy mesét.
Kékes tavak, zöldes rétek, néha szürke de csalogató fellegek,
Melyek tükrözik lelked egészét.
Nem tudtam szóljak e?
Vagy hallgassak?
Elkaptad lelkem minden egyes részét.
És most itt állunk, közös múlttal a hátunk mögött,
Melyek ténylegesen mi voltunk.
Annyi jó, és annyi rossz.
De mégis minden ami te és én,
Mit már senki de senki el nem tép.
És az hogy ezzel mit teszünk, tagadjuk? Vagy szeretjük?
Nos, ez már a mi döntésünk.
