Panni&Krisz Ship Story (18+)

A nagyszerű halál

30 évvel a gyermek halála után...
-Milyen szép napunk van ma, nem de drágám? Szól feleségéhez Krisz
-Igen, csak tudod ma van az a nap...
-Milyen nap?
-Ma 30 éve, hogy gyermekünk elment.
Mindketten elkezdtek zokogni...
-Szegény gyermek! Medig még csak 10 éves és 1 hónapos volt...
-Kimegyünk hozzá a temetőbe? Kérdi Panni
-Hát persze! Válaszol Krisz
Kisétálnak a kisboltba, veszen egy mécsest és egy csokor virágot.
Felsétálnak a temető hosszú lépcsőjén, és a síron meggyújtják a mécsest, és rárakják a virágot. Még mindíg itatják az egereket mindketten nem tudják abbahagyni... csak órákig ott állnak, és sírnak. Visszamennek a házba és mindketten imádkoznak.
3 hónappal később
-Én nem bírom tovább. Mondja Krisz
Véget kell vessek az életemnek.
Gyere menjük fel a város legmagasabb épületére, adjunk egymásnak egy utolsó csókot, és vessük le magunkat...
-Jól van. Mondja Panni zokogva
Elvezetnek a város legmagasabb épületéhez a Bank Center-hez.
Ott liftel felmennek a tetőre.
Kisétálnak az épület tetejének legszélére.
-Viszlát drágám, szeretlek
-Én is téged
Ejtenek egy utolsó csókot, majd kézen fogva leugranak. Az utolsó amit hallottak azok sikolyok voltak. Valószínüleg a járókelőktől származhattak. Feketeség... Semmi fájdalom, semmi gondolat... Semmi...
-Isten hozott a mennyben! Mondja kisfiuk
Gyertek, mosmár itt vagytok velem örökre...

THE END