Életem egy kollégiumban -szünetel-

2. Rész

"-Igen!! Biztos nagyon, de nagyon örülsz ennek a hírnek. -nevetett fel. "

-Höh... De imádlak. -nevettem fel kínomban.
-Az jó. Ugye szeretsz?
-Nagyon! -mondtam neki.
-Ha szemmel ölni lehetne én már rég halott lennék. -jelentette ki, de csak úgy.
-Ez most honnan jött? -kérdeztem a barátnőmtől.
-Csak rád néztem.
-Ja. Jólvan. De ugye elég lesz csak holnap át pakolni?
-Hát.. Nem is tudom..
-Ne szórakozz. Mert én el viseltem nagyjából, hogy át kell költöznöm, de még ma pakoljak is át? Biztos, hogy nem.
-Jólvan. Nyugi. Nem kell. Csak ne ölj meg. -nevettünk fel.
-Még meg fontolom!-jelentettem ki.
-Oksika akkor holnap készülj fel, hogy pakolunk!
-Segítesz?
-Szerinted miért mondtam azt hogy pakolunk?
-Nem tudom. Csak úgy-mondtam neki, de mire befejeztem a mondatot el is tünt.

Huh... Holnap pakolás. De imádok én pakolni. 10:55 azta...(úgy fejezed be ahogy akarod én ezt rátok hagyom🥥)
Na megyek aludni holnap péntek jejj. Mi vagyis inkább csak én nem szoktunk vagy is hát szoktam haza látogatni hétvégén. Mert nem a legjobb a viszonyom a családommal, de mindegy is nem fontos. Én jól elvagyok egyedül is.

Holnap reggel 6:00

-Napsi!! Jó reggelt!!!!!-'kiabált' nekem Liza.
-Höhhh-sóhajtottam-Haggyá békén!-'kiabáltam' vissza neki.
-Gyere készülődj-mondta Liza.
-Mi az első óra? -kérdeztem nagyon álmosan.
-Életvitel és gyakorlat. A kedvenced tudom ám-jelentette ki mire a párnába üvöltöttem, mert én nem nagyon nem szeretem.
-Jól van haggyuk egymást és aludjunk. Oké? -kérdeztem.
-Hát megteheted ha akarsz hiányzást.
-Nagyon szeretnék.
-Az jó!

************************************

Bocsánat, hogy eddig nem volt rész meg most ez is rövid, de majd két hét múlva(nem biztos,de lehet, hogy semmi kedvem nem lesz hozzá és el halasztom) jön egy hosszabb rész.

************************************