𝘔𝘢́𝘴 𝘶𝘵𝘢𝘬𝘰𝘯

Hatodik rész

Első munkanap. Már nagyon vártam de félek, hogy milyen lesz. Egyébként tegnap nagyon sokat pontosítottam a terveimen meg lettek új tervek is. Nemsokára készen vagyok megmutatni a főnöknek.
Elindultam a buszhoz, felszálltam és a harmadik megállónál le is szálltam. Onnan kb hat perc séta és ott volt a munkahelyem. Izgulok.
Kinyílik előttem a fotocellás ajtó és belépek az élettel teli munkahelyemre. Mindenki köszönt nekem, tényleg mindenki! Pedig még nem is ismernek. Úgy tűnik itt mindenki nagyon vidám és kedves. Szeretni fogom ezt a helyet. Vagyis ezt hittem amíg mindenki el nem hallgatott és legszívesebben eltűnt volna. Ugyanis Eszter a főnököm kilépett az egyik irodából és rá rivallt mindenkire:

-ti meg mit bámészkodtok itt? Dolgozni! Most! Irány! - majd mikor meglátott engem egy "ó bazdmeg" nézéssel nyugtázta, hogy én is itt vagyok. A hangja rögtön átváltott ribanc ringyóból mézes-mázossá. Vagyis az előbbi ordibálása után úgy szólt hozzám mintha angyal lennék vagy mi. - drágám! Nem is láttam, hogy itt vagy! Csodás! Gyere meg is mutatom neked az irodád és, hogy pontosan hol leszel.

Felvezetett a lépcsőn be egy nagy terembe ahol ilyen kis fülkék voltak. Mindenhol volt egy szék íróasztal, laptop meg egy kis szekrény. Miután megmutatta a helyemet, egyből el is foglaltam. Köszöntem volna a többi gyakornokoknak de Eszter mondta, hogy még nincsenek itt. Igen, mivel még csak 7:46 van. Megmutatta a felmérés termeket meg a divattermeket, tervezői irodákat, stb. Nagyon menőők. Talán egyszer ott fogok dolgozni. Induló gondolatmenetemet Eszter szakította félbe.

-szóval akkor ennyi lenne. Mehetsz is ismerkedj meg a többiekkel, megérkeztek.
Utána pedig neki állhatsz dolgozni, minden az asztalodon van. Ha segítség kell akkor csak szólj! - mosolygott rám kedvesen.

Na ez fura volt. Gondolom magamban és elindulok a kis irodaszerű izé felé ami lényegében az enyém lesz egy ideig. Láttam, hogy itt vannak a többiek ezért köszöntem nekik. Vagyis köszöntem volna csak, hogy az állam kb. a földet súrolta szerintem. Ugyanis az egyik munkatársamat már ismerem

-Szia - ölelem meg - hogy vagy?

-köszönöm jól - te? Hogyhogy itt?

-hát tudod gyakornok vagyok mint te. De örülök nagyon, hogy itt vagy.

Még úgy vagy fél óráig beszélgettünk mikor Vivi a másik munkatársunk megszólalt.

-bocsi és semmit sem akarok megszakítani, se megbántani de szerintem kezdjetek el dolgozni. Főként mert Eszter erre tart - biccentett finoman a folyosó vége felé.

-oh, bocsi. És köszönöm. -nézek hálásan Vivire de már késő ugyanis a következő pillanatban Eszter jelenik meg előttem.

-Ann! Ricsi! A trécselést ne most! Munkára! - rivallt ránk

-elnézést! - mondom lehajtott fejjel mintha az óvodában lennék. - máris kezdem

Ennyi volt a kezdeti kedvesség. Eszter tényleg akaratos. Na mindegy.

***

Négy óra körül odajött hozzánk és a kezünkbe nyomott egy lapot:

- elnézést kérek a mai napért meg az egészért! Ezen a héten a legtöbb a munka ezért kell ilyen sokat dolgoznotok de jövő héttől már nem lesz ennyi. Itt a jövőjét beosztásotok - adta oda mind hármunknak a lapokat. Szerencsére mind a hárman ugyanakkor dolgozunk így nem leszek egyedül.

A nap végére, azaz fél ötre készen lettünk a mai feladatokkal. Bár Eszter nemegyszer ránk szólt Ricsivel és Vivivel mindent megoldottunk. Amint vége lett a munkaidőnknek mindenkitől elköszöntünk és mentünk a dolgunkra. Az ajtónál Ricsi még megállított.

- talizhatnánk valamikor

- igen, jó lenne. Majd megbeszéljük de most sietnem kell a buszhoz.

-okés majd írok. Szia

- Szia

Munka alatt nagyon sokat beszéltünk mert mi hárman egy fülkében vagyunk. Vivivel is és Ricsivel is cseréltünk elérhetőséget minden létező alkalmazásban.

***

Belépek a motelembe. Összerámolom a cuccaimat és csak ennyit mondok:

-Szia. Nem fogsz hiányozni. Köszi, hogy Ricsinek menedéket adtál a gyilkosok elől - erre felnevettem - na szia

Éppen időben lettem készen, mert dudáltak. Lili eljött értem, hogy ne kelljen buszoznom ennyi cuccal.

-Szia, köszi hogy jöttél

-természetes! - vágja rá - na indulás

Az autó megindult alattam. Én néztem a tájat ami házakból, felhőkarcolókból és persze hotelekből állt nagyrészt. Még olyan fél órát mehettünk és a kertvárosba érkeztünk.
Lili leparkolt a új otthonom előtt és segített bevinni a cuccaimat. Ami khmmm... nem volt kevés enyhén szólva. De kedvesen segített és felcipelte a szobába a tíz tonnás bőröndöket. Nagyjából kipakoltam és átöltöztem. Fél hétre lementem a konyhába. Lili spagettit csinált aminek nagyon örültem mert egyik kedvenc ételem. És ahogy Lili csinálta! Isteni volt!

- ez nagyon finom volt köszönöm

-nincs mit örülök, hogy ízlett

Letusoltam és átöltöztem pizsamába. Valaki kopog az ajtómon. Kinyitom, Lili az meglepő módon hisz más nem lakik itt.

-Szia, arra gondoltam megünnepelhetnénk, hogy beköltöztél. Tarthatnánk csajos bulit vagy valamit.

-oké ez egy jó ötlet

-hozok popcornt és nézhetünk filmet.

-okés én addig keresek valami filmet - kapom fel a távirányítót. Nemtudom, hogy Lili milyen filmeket szeret ezért kalandot raktam be, mert azt én nagyon szeretem.

Pár perc múlva visszatér egy tál vajas popcornnal és két üdítővel.

-Nem tudom, hogy milyen filmet szeretsz ez egy kaland remélem jó lesz!

- ó igen! Imádom a kaland filmeket - huppan le mellém.

A film egyébként nagyon jó volt bár végig beszélgettük az egészet és rengeteget nevettünk. Mikor vége lett a filmnek addigra már el is aludtunk.

Kekliliom