Szívem mind szelíden szőtt szőttesével rohanok feléd, élet, a semmibe
Hova is mehetnék nélküled, hisz' magam is látom, ha nem vagy, én sem vagyok
Gerincen csókoltalak, azóta csak lefelé haladok,
Mintha majd valahogy rájöhetnék igazán, valóban ki is vagyok.
