Anna Monteresz Rossonè szemszögéből:
Ma szerda van és a lányom már valamennyire jobban van. Úgy döntöttem hogy el kezdem a keretet rendbe rakni. Olyan dèl körül meg ált egy fekete Mercedes, és aki kiszállt az nem más mint a férjem . Nagyon nagy szerelem volt és van az én részem ről. De fèltem hogy el viszi a lányommat és rohantam be a házba. Mikor be akartam csukni az ajtót oda rakta a lábát és hirtelen mozdulattal meg lökte az ajtót. És így szólt:
- Drága feleségem hát így kell engem köszönteni . Végre meg találtalak. Annyi éven át titkoltad a lányomat. És persze magad is . Arra ment el a 2 évem hogy kerestelek téged. Vissza kell jönnötök Olaszországba. Ès nincsen ki fogás.
Luna szemszögéből:
Ma szerda van és anya kertben dolgozik. Dèlben jött egy fekete Mercedes és anya be rohant a házba nem értem hogy miért de látszott rajta hogy fél. A férfi be lökte az ajtót és mondott anyának olyat hogy vissza kell mennünk Olaszországba. Csak nem értem hogy miért. A férfi anyámmal már ordítótt és én le ment .
- mégis ki maga hogy az anyámmal kiabál ..
- De fel vágták a nyelved kislányom
-Maga ne nevezen a lányának mert az én apám otthagyta anyámmat amikor szült és nekem nincsen apám.
- Anna te ezt mondtad a lányomnak hogy otthagytalak ? Kérdezte a férfi anyámtól.
-Matteo én nem mondtam semmit Lunának . De ezt jól mondta hogy bent sem voltál amikor meg születt._ Mondta anya az idegen férfinek.
-Talán az ért mert a lányom védelme érdekében.
Én csak ott álltam .
- Ha te vagy az apám akkor miért csak most kerestél csak fele . Tudod hogy milyen rossz amikor mindenki az apjával van én meg csak anyámmal . Úgyhogy ne te ordibalj anyámmal mert a számomra nem vagy az apám.
Amikor ezt ki mondtam rohantam fel a szobámba.
Valaki elkezd kopogtatni az ajtón .
-Ki az? kérdezem
-Edesapad vagyok gyere le és beszéljünk meg . Mondta az a férfi aki lehet hogy az apám .
