✨ történetek ✨

2.

Egy üres, fehér szoba. Nem emlékszem semmire. Körülnézek. Ablak nincs, csak egy fehér ajtó. Az ágy, amin fekszem újnak látszik, az ágynemű is hófehér. A hajam fakó barna, a fülem nincs átlyukasztva, rajtam fehér kórházi ruha. Semmi nem utal arra, hogy éltem. Egyetlen heg sem. Valami beugrott. Egy kép. Valami színes póló van rajtam, az oldalán egy apró lyuk. Hogy szakadt el?
Épp úton voltam a legjobb barátom felé, amikor egy férfi az utcán nekem jött és a táskája beleakadt a ruha oldalába. Nekem akkor fel sem tűnt, de a lyuk megmaradt.
Sétálok tovább.
Van egy vágás az ujjamon. Hogy történt? Éppen az aznapi újságot olvastam, és a papír megvágta a kezem. Akkor tudtam meg azt a borzasztó hírt is.
Csak egy fehér szobában fekszem.
Mégegy kép.
Egy folt a falon. Piros. Nem vér, csak festék. Tesómmal játszottunk és a festék a falra fröccsent. Nem bírtuk leszedni. Azóta is ott van.
Fehér ajtó.
Újabb emlék.
Az üvegajtón van egy repedés.
Egyszer mikor hazaértem, azt gondoltam, az ajtó nyitva van, és nekimentem könyökkel. Berepedt. Nem volt nyitva.
Egyszer elestem a járdán. Mai napig ott a nyoma.
Mi történik, ha kimegyek a fehér ajtón?
Felkelek.
Semmi. A hajamon nyomát sem látni, hogy valaha festve volt. Hogy valaha éltem.
Közelebb megyek az ajtóhoz. Teljesen új. Nemrég szerelték be. Nem látszik rajta semmi hiba. Egyetlen karcolás vagy festékfolt sem. Nincs múltja.
Lenyomom a kilincset. Nem nyílik. Visszamegyek az ágyhoz. Gondolok egyet, és nekifutok az ajtónak. Az behorpad. De kinyílik. Kint nincsen semmi.